Tenyérnyi boldogságsziget

Az aknaszlatinai Szent Anna római katolikus óvoda tizenegy éve nyitotta meg kapuit, és tizenegy apróságtól búcsúzott nemrégen. A hatévesek zöme szeptembertől a bányásztelepülés Bolyai János iskolájában kezdi a tanévet. Nevelőik nyugodt szívvel engedték el őket, hiszen az iskolára való felkészítés mellett hitbéli nevelést is kaptak. Ebben az óvodában ugyanis naponta ovimise van.

Az intézmény karitatív célokat is szolgál. Aknaszlatinán az emberek nagy része még mindig a helyi bányában dolgozik és bérüket hónapokig visszatartják. Nagy segítséget jelent tehát a negyvenvalahány szülőnek, hogy biztonságban tudhatja gyermekeit. A ferences missziónak köszönhetően néhány hátrányos helyzetű kisgyereknek méltányos ellátást biztosítanak. Akad olyan jólelkű szülő is, aki az intézménytől jóval távolabb élő apróságok szállítását vállalta.

– Csak 45 férőhelyünk van, de a nyolcéves vezetőnői pályám során volt, hogy 52 kicsi neveléséről gondoskodtunk. Mert mindig akadt segítségre szoruló család. Mára kicsit visszaesett a létszám, amit én azzal magyarázok, hogy a szülők kevesebb gyereket vállalnak. Szlatinán is divatba jött az egygyerekes családmodell – gondolkodik hangosan Puliszka Éva, az intézmény vezetője.

És ha ők segítenek, akkor mások is rajtuk. Megesett, hogy egy vasuk sem volt. Ekkor kétségbeesés helyett elkezdtek kilincselni. A Kossuth Rádióban elhangzott segélykérő műsor után a magyarországi Tapolca város önkormányzata lepte meg a szlatinai gyerekeket ajéndékokkal és adományokkal. A Balaton környéki város vezetői azóta is szívükön viselik a bányásztelepülés egyházi óvodájának sorsát. Csak szív kell hozzá, nyitott lélek és sok-sok szeretet, mondja a vezetőnő, hogy egy maroknyi gyereken segíteni tudjunk.

Sok helyen elhangzott már, hogy a Técsői járás legjobb magyar óvodája címet nekik kellene odaítélni. Tegyük hozzá, megérdemelten. A kisgyerekek, átlépve az intézmény küszöbét, egy varázslatos mesevilágba csöppennek. Itt minden adott a színvonalas neveléshez. És nemcsak a játékokkal teli polcok, a mesefigurás falak, a szépen és ízlésesen kialakított játéktér, a pannókon függő sok szép gyermekrajz adja ezt a harmóniát. A nevelők közvetlenségén, kedves mosolyán, családias fogadtatásán is látszik: itt valóban szeretik a gyerekeket és minden az ő érdeküket szolgálja. Pedig gyakorlatilag állami támogatás nélkül, csak a karitatív szolgálat és jó szándékú emberek segítségével tartják fent magukat.

– Legutóbb 50 ezer hrivnya egyszeri segélyt kapott az intézmény, ami az óvoda munkatársainak két és fél havi bérét fedezte. Tavaly szintén ennyi állami támogatásban részesültünk. Nem sok, de mi ennek is nagyon örültünk. Ezért, ahol lehet, pályázunk, szponzorokat keresünk – teszi hozzá Puliszka Éva.

Amikor arról érdeklődöm, hogy az új oktatási reform egyik követelményének, miszerint az ötéveseket iskola előtti felkészítésre kell nevelni, meg tudnak-e majd felelni, a vezetőnő kifejti: ez nem újdonság számukra, hiszen olyan program szerint dolgoztak eddig is, ami a gyerekek szellemi szintjéhez igazodott. Van napi órarend, pontosabban foglalkozási terv, amikor játékos módszereket alkalmazva számolnak, ismerkednek a környezettel, verseket, illetve mondókákat tanulnak és persze rajzolnak.

Aknaszlatinán a római katolikus gyermekintézményen kívül egy ukrán állami óvoda is működik. A több nemzetiség lakta nagyközségben mégis akadnak olyan román és ukrán szülők, akik szívesebben adják gyermeküket az egyházi óvodába.

– Volt olyan ukrán szülő, hogy még pólyában volt a kicsinye, de már jött és kérte a felvételét. Megmosolyogtuk, de nem utasítottuk el. Isten előtt minden gyermek egyforma, ezért mi sem teszünk különbséget a nemzetiségek között. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy itt, a szórványban, magyar szellemben neveljük a gyerekeket. Nos, többek között ez adja ennek az intézménynek az értékét – mondja búcsúzóul Puliszka Éva.

Fedák Anita

Forrás: Kárpáti Igaz Szó