ÚJRAFELFEDEZÉSEK

„Egyelőre ismeretlen okokból a román film az utóbbi évek nemzetközi díjesője ellenére is nagyobb elismertségnek örvend külföldön, mint az országban. A Segesvári Filmfesztivál ezen szeretne változtatni, összegyűjtve a legjobb új romániai produkciókat” – vallják a szervezők, hozzátéve: a rendezvényt a romániai filmtermés újrafelfedezésének szentelik.

A közel egyhetes, június 22-étől 27-éig zajló rendezvény jó alkalmat kínál arra, hogy a közönség napirendre kerüljön az éppen aktuális romániai filmterméssel, közben megismerkedve egy-két külföldi csemegével is. Cristian Mungiu, Corneliu Porumboiu, Radu Gabrea mellett a frissebben felfedezett rendezők: Florin Șerban, Radu Jude vagy Adrian Sitaru alkotásai is bekerültek a műsorba.

Nem hiányoznak a dokumentumfilmek: a Copiii uraniului (Az urán gyermekei) vagy a Drumul păsărilor (A madarak útja), valamint a legfrissebb romániai rövidfilmes termés java sem. És még mielőtt valamelyik elkényeztetett fesztiválfogyasztó megvonná a vállát, miszerint ezeket már látta a TIFF-en, gondoljon arra is: ez a rendezvény


nem Kolozsváron, nem is Bukarestben,

hanem egy olyan városban zajlik, ahol az egyetlen mozi csak úgy tud fennmaradni, ha az idő kétharmadában klubként, illetve diszkóként üzemel. A Club Aristocrat nevű, a város központjában lévő teremben zajlanak majd a vetítések napközben, míg este a középkori várban, szabadtéren lehet majd mozizni. A programban két beszélgetés is szerepel – az egyik a filmek finanszírozási lehetőségeiről, a második a romániai filmforgalmazásról szól majd.

A második Segesvári Filmfesztivál ugyanakkor különleges jelentőséggel bír a magyar mozirajongók számára is: a rendezvény meghívottja Magyarország, ennek jegyében június 23-át a magyar filmeknek szentelik. A három nagyjátékfilm mellett (Adás, A tréfa és A nyomozó) egy különleges, Erdélyben kevésbé ismert dokumentumfilm: Moldoványi Ferenc Another Planet című alkotása, illetve jó néhány magyar rövidfilm (köztük erdélyi magyar produkciók is) szerepelnek a programban.


Eu când vreau să fluier, fluier (Ha fütyülhetnékem van, fütyülök)

Ki ne hagyd a fesztivál nyitófilmjét: Florin Șerban egyszerű meséjét, egyszerű emberekről egy cseppet sem egyszerű helyzetben. A rendező nyakig alámerült a nevelőintézetek világába, a bentlakók közül választotta ki mellékszereplőit, és a velük folytatott beszélgetések nyomán több ponton is módosította a forgatókönyvet.

Silviu sztorija lassan, csendesen, túlzások és túlkapások nélkül bontakozik ki: a 17 éves srác napok múlva szabadul a nevelőintézetből, ám időközben megjelenik Olaszországban élő, rég nem látott anyjuk, aki magával akarja vinni Silviu öccsét. Silviu behunyja a szemeit, ettől a pillanattól kezdve bármi megtörténhet – akár a tragédia is. A néző pedig egészen a stáblistáig izgulja végig a filmet.

június 22, 21 óra, a várban


Călătoria lui Gruber (Gruber utazása)

És csakazértsem az Amintiri... vagy a Polițist, adjectiv (bár mindkettőt vetítik a fesztiválon). Radu Gabrea filmjében egy olasz haditudósító kóvályog a második világháborús Iaşi-ban, mit sem értve abból, ami körülötte zajlik. Ő csak egy orvost keres, az egyetlent, aki képes volna kikúrálni allergiájából – ám pechjére, a specialistát Grubernek hívják.

A Gruber utazása izgalmas történet, amelyből nem tudni, mennyi a valóság és mennyi a fikció – ám ez végső soron nem is érdekes. Miközben Malaparte (akit Florin Piersic jr. alakít) egyik pöffeszkedő bürokratától a másikig rohan, hogy a föld alól is előteremtse a zsidó orvost, fokozatosan döbben rá: lehet, hogy az allergiája egy másik ember életét mentheti meg.

június 26, 14 óra, Club Aristocrat


A nyomozó

Mikor láttál utoljára magyar krimit? Gigor Attila filmje ebből a szempontból akár hiánypótlónak is nevezhető, de üdítő frissességgel hat a rendező fergeteges fekete humora is. A főszereplő Malkáv Tibor, aki elvállal egy gyilkosságot azért, hogy pénzt szerezzen édesanyja műtétjére – a gyilkosság másnapján azonban kap egy levelet, ami arra készteti: nyomozni kezdjen saját áldozata után.

Bár a sztori sem rossz, sőt, a történet sava-borsát az adja, ami magában Malkáv Tiborban játszódik. „A film elején szinte szellemi fogyatékos módjára minimalista reakciókat produkáló figura a végére eljutott odáig, hogy felhasználja saját rezzenéstelen szűkszavúságát azok ellen, akik rászolgáltak” - írtam annó erről a filmről. Most sem tudnám jobban megfogalmazni.

június 23, 16 óra, Club Aristocrat


Magyar rövidfilmek

Ha egymás után vetített, negyedórás-húsz perces filmekről van szó, nehéz volna kiszámítani, mikor üljön be az ember a moziba, hogy pontosan azt kapja el, amelyikre ácsingózik. Egyszerűbb beülni, és végignézni a blokkot elejétől végéig – és ezúttal érdemes is. Mindjárt az elején ott van például Kenyeres Bálint filmje, A repülés története, amely akkorát dobbantott, hogy egyenesen a cannes-i filmfesztiválon mutatták be.

Kenyeres úgy beszél valamiről, hogy közben nem is arról beszél – hiába keresi a néző a hős aviátorokat, a végre-nem-zuhan-le örömmámorát. Van helyette egyéb: egy kor tizenöt percben kimerevített keresztmetszete. Kicsivel arrébb pedig M. Tóth Géza Mama című rövidfilmje szerepel műsoron: nyolc perc, egy asszony (Török-Illyés Orsolya), egy pillanat, amely egyszerre mindennapi és örök érvényű.

Végezetül pedig ott van Felméri Cecília Kakukkja: egy csángó népmese, alig több egy jó tréfánál, amelyben azonban mégis számtalan pajzán ötlet, sokatmondó pillanat fér meg, olyannyira, hogy többször végignézve is képes újat mondani. Mi másról szólna, mint az emberi butaságról és csalafintaságról, és arról, hogy pénzért nem lehet szerelmet vásárolni?

június 23, 13 óra, Club Aristocrat


She, a Chinese (Ő, egy kínai)

Li Mei sorsát a férfiak irányítják, akikkel találkozik: miután egy teherautósofőr megerőszakolja, úgy dönt, a kisvárosból beköltözik a nagyvárosba. Itt egy gengszter veszi gondjaiba, aki azonban egy napon késsel a hátában érkezik haza. Li Mei Londonba utazik, ahol egy masszázsszalonban kap állást, és nemsokára férjhez megy egy idősödő férfihez.

Úgy tűnhet, a főhős passzívan sodródik az eseményekkel, azonban a valóságban mindig éppen a megfelelő pillanatban lép közbe ahhoz, hogy fordítson egyet a sorsán – még akkor is, ha nem mindig a megfelelő irányba. Mindezt egy olyan világban, ahol az emberek, az életmódok, a fogyasztói cikkek és a zene újra meg újra átlépik az országhatárokat.

június 26, 12 óra, Club Aristocrat


The White Ribbon (A fehér szalag)

A legújabb, fekete-fehérben forgatott (nem mellesleg Cannes-i fődíjas) Michael Haneke-film 1913-14-ben játszódik egy protestáns német faluban, ahol a tisztesség látszata mögött az erősek a védteleneken zsarnokoskodnak. A lelkipásztor apróságok miatt veri meg kegyetlenül a gyerekeit, a doktor saját kamaszlányát erőszakolja meg éjszakánként.

A faluban egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik: valakit meggyilkolnak, valaki eltűnik, egy ház leég – a tettest nem találják. A gyanúsítottak a lelkipásztor gyerekei, akik fehér szalagot viselnek a karjukon, hogy az ártatlanságukra emlékeztesse őket. A rendező szerint filmje „a terrorizmus gyökereiről szól, legyen az politikai vagy vallási”.

június 24, 17 óra, Club Aristocrat


Transindex