Minőségi szórakoztatásra van szükség a városnapokon

Mondom Kovács Jenőnek, Nagykároly polgármesterének, hogy jóllehet kevesebb rá a pénz, a mostani városnapok programja mintha színvonalasabb lett volna, mint a korábbiaké. Nem volt annyi tinglitangli és „eszem-iszom, sosem halunk meg”, de a színvonalas népzene, néptánc, könnyűzene mellett volt barokk és reneszánsz muzsika (előbbit Fátyol Rudolfék szolgáltatták egy templomban, utóbbit a Deák Endre vezette Collegium Régizeneegyüttes), voltak operaáriák, volt könyvbemutató, képzőművészeti kiállítás, várostörténeti előadás és még pár olyansmi, ami a tartalmasabb szórakozást és időtöltést szolgálta.
Kovács örül, hogy ezt észrevettük, mert mint mondta, csakugyan arról van szó, hogy szeretnének más fazont, de főleg minőségi tartalmat adni a városünnepnek, amely úgy épít a hagyományokra, hogy a mai követelményeknek is megfelel. Ezt már a „napok” új megnevezésével is jelezni kívánták: Villa Karul – az első hiteles dokumentumok már 690 éve így említik a Károlyi grófok későbbi fészkét. Legyen akkor Villa Karul Napok vagy Fesztivál, s ehhez kell összehozni azt, ami a városünnepet sajátossá teszi, ami különb, másokétól eltérő, ha lehet érdekesebb arcot ad neki.
Van miből válogatni, hisz a bibliafordító Károli Gáspártól Ady Endréig, Kafka Margittól, az első jelentős magyar írónőtől a hegedűvirtuóz Ruha Istvánig sok neves személyiség kötődik Nagykárolyhoz, amelyet külön híressé tett az is, hogy Petőfi Sándor az itteni megyebálon ismerkedett meg Szendrey Júliával. Szóba jött, hogy az eseményt megörökítő elég részletes leírások alapján, a városnap keretében, akár rekonstruálható is mai megyebál, vagy annak egy részlete.
Kovács Jenőnek jó csapata van a városvezetésben, így alighanem megtalálják a helyi értékekre épített, de az egyetemesebb értékekkel jól kiegészített helyi ünnep programját. Más kérdés, hogy máshol megtalálják-e, vagy egyáltalán van-e igény ilyesmire. Mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb város és falunapot át kell gondolni és újra kell szabni, mivel nagyon eluralkodott az öncélú mulatozás, az olcsó rongyrázás, s a manele, az alsó tömeg zenéje (napjaink legnagyobb hazai zenegiccse), mely még a helyi népzenét is kiszorítja.
Pedig semmilyen más alkalom nem kínál jobb lehetőséget egy településnek arra, hogy lakosságának és meghívott vendégeinek felmutassa (akár a legmélyebbről előbányászva) semmivel nem helyettesíthető saját értékeit, hagyományait.
Szerencsés, ha egy-egy markánsabb szokáshoz, dologhoz, eseményhez kapcsoljuk. Mint Halmiban az eperszüret, Érmihályfalván az akácvirágzás (Nyiló Akác Napok), Koltói Szeptember és hasonlók. Fontos, hogy a jókedv, a szórakozás, az önfeledt időtöltés is valamilyen értékhez kötődjön, ne csak ahhoz, hogy ki hány korsó sört tud felhajtani és hány lányt forgat meg az utcabálon.


Új Magyar Szó