Régiók
Események
2024. szeptember
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | ||||||
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
| 30 |
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
Barbay Ferenc szólótáncos kitüntetése
Nyugati régió2006. december 5.
Barbay Ferenc 1943-ban Miskolcon született. Pályafutását a budapesti Operaházban kezdte, 1969 óta a müncheni Operaház szólótáncosa.
2006 októberében München főpolgármestere a város Táncdíja kitüntetést adta a magyar táncosnak.
A FAS (Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung) 2006. október 29-i számában Wolf Wondratschek tollából olvasható laudáció Barbay Ferencről.
Tanzen es ist Gebet, Liebe und letzte Einsamkeit címmel.
Kezdetben volt a ritmus – ezzel a mondattal kezdődik, ami biblikusan hangzik, hiszen parafrázis a „kezdetben volt pediglen a szó, Istennek szavá“-ra – de, helyénvaló! Aki úgy táncolt, hogy semmi másra nem gondolt, talán nem is tudta, mit cselekszik, de ahogyan azt tette, az maga a tökéletesség volt. Magamban mindig feltételeztem, hogy így néznek ki a boldog emberek. Táncolni: ez imádkozás és kárhozat, szerelem és az utolsó magány. Senki nem tudja ezt jobban, mint Barbay.
Táncolni, az istenek és a szellemek felidézése, és – egészen földi történés, a nemek találkozása és szótlan párbeszéde, vérnélküli párbaj, két alapelv találkozása: a női, a dallamé, és a férfi, a ritmusé. A színpadi tánc, a balett, ahogyan a nagy koreográfus, Balanchine véli: „..., a tánc királynője a nő és a férfi az ő apródja.“
„És még pár személyes szó hozzád, Ferenc, Te, az én magyarom, ahogyan téged mindig neveztelek, mikor egymást köszöntve összeölelkeztünk. Mein Ungar!“
„Szerencsém, hogy téged láthattalak táncolni. Fülemben cseng még a neked szóló taps. Sőt, azt is tudom, amit akkor gondoltam; az én dícséretem hozzád így hangzik: »Wer so tanzt, kann auch ein ungesatteltes Pferd reiten.« – vagyis: aki így táncol, az meg tudja üli nyereg nélkül is a lovat.
Szöcs Károly fordítása
http://fazarchiv.faz.net/webcgi?STA[...]
(Nyugati Hirlevél)
2006 októberében München főpolgármestere a város Táncdíja kitüntetést adta a magyar táncosnak.
A FAS (Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung) 2006. október 29-i számában Wolf Wondratschek tollából olvasható laudáció Barbay Ferencről.
Tanzen es ist Gebet, Liebe und letzte Einsamkeit címmel.
Kezdetben volt a ritmus – ezzel a mondattal kezdődik, ami biblikusan hangzik, hiszen parafrázis a „kezdetben volt pediglen a szó, Istennek szavá“-ra – de, helyénvaló! Aki úgy táncolt, hogy semmi másra nem gondolt, talán nem is tudta, mit cselekszik, de ahogyan azt tette, az maga a tökéletesség volt. Magamban mindig feltételeztem, hogy így néznek ki a boldog emberek. Táncolni: ez imádkozás és kárhozat, szerelem és az utolsó magány. Senki nem tudja ezt jobban, mint Barbay.
Táncolni, az istenek és a szellemek felidézése, és – egészen földi történés, a nemek találkozása és szótlan párbeszéde, vérnélküli párbaj, két alapelv találkozása: a női, a dallamé, és a férfi, a ritmusé. A színpadi tánc, a balett, ahogyan a nagy koreográfus, Balanchine véli: „..., a tánc királynője a nő és a férfi az ő apródja.“
„És még pár személyes szó hozzád, Ferenc, Te, az én magyarom, ahogyan téged mindig neveztelek, mikor egymást köszöntve összeölelkeztünk. Mein Ungar!“
„Szerencsém, hogy téged láthattalak táncolni. Fülemben cseng még a neked szóló taps. Sőt, azt is tudom, amit akkor gondoltam; az én dícséretem hozzád így hangzik: »Wer so tanzt, kann auch ein ungesatteltes Pferd reiten.« – vagyis: aki így táncol, az meg tudja üli nyereg nélkül is a lovat.
Szöcs Károly fordítása
http://fazarchiv.faz.net/webcgi?STA[...]
(Nyugati Hirlevél)
Látogasson el:
Legújabb hírek:
NDA:
Hírlevél: