Lágerhumor

Györgyey Ferenc Aladár angol nyelven megjelent könyve: True Tales of a Fictitous Spy, az 1990-ben megjelent magyar LÁGERHUMOR fordítása, kiegészített újraélése.

Györgyey Ferenc fiatal egyetemista volt, amikor 1948. október 13-án a Wekerle Sándor utcán egy kéz nehezedett a vállára, felszólítva, hogy lenne szíves eljönni egy Csengery utcai irodába, hogy egy pár kérdést tisztázni lehessen – „Felvilágosításra van szükség, talán egy fél óra az egész” - mondta udvariasan a nehéz kézhez tartozó személy. A Csengery utca az Andrássy utat keresztezi, éppen a 60-as számnál, egyszóval a beszélgetés a hírhedt ÁVÓ „irodáiban” zajlott le és a fél óra 5 évvel később ért véget, amikor a Nagy Imre által bejelentett amnesztia folytán Györgyey 1300 túlélő bajtársával együtt elhagyhatta a recski „haláltábort”. Ezek között volt néhány jól ismert személy, mint Faludy György, Jónás Pál, Nyeste Zoltán, vagy Michnay Gyula, az egyetlen sikeresen megszökött rab, akinek a beszámolóját Bécsben, a Szabad Európa Rádió munkatársai, nem hitték el. Azt gondolták, hogy a történet csak egy kaffkai agy delíriumos szüleménye. Sajnos minden valós volt.

Györgyey kálváriája avval kezdődött, amikor egy francia diáknak felvilágosítást adott Pesten arra vonatkozóan, hogyan találhat el az állomásra. Több sem kellett az „éberség őreinek”, hogy megállapítsák: De Gaulle kémjével van dolgunk és meg kell menteni népi demokráciánkat ettől a veszélyes elemtől. Recsken aztán akár „török követ” is lehetett volna belőle, hiszen ott egész nap kemény bazalt köveket kellett törnie rabtársaival együtt.

Hogy lehet túlélni a fázást, éhezést, a kegyetlen szadista őrök verését, a kőtörő munkába görnyedt test fájdalmát, a reménytelenséget? A költészet vigaszával - válaszolja Faludy, akinek a verseit, papír híján, a rabtársak emlékezete mentette át az utókor számára. Humorral - válaszolja Györgyey, aki kitalált történetekkel szórakoztatta rabtársait. Például az angol hercegnővel, Margarettel folytatott kitalált szerelmi viszonya felvillanyozza a baraktársak fantáziáját. Vagy a nagy délszláv író, Ganajovics Trágyó történetével, aki a modern irodalom legnagyobb alkotásait soha sem vetette papírra.

1952 nyarán lázas építkezés kezdődött Recsken. Az izgalom „saját tetőfokán is túllépett”, és közben rémhírek terjengtek Eisenhower beavatkozásáról. Rémhír, rémhír hátán: ADani, a nyilasból kommunista párttitkárrá és hamarosan recski fogollyá vált, Dosztojevszkij-bajuszú társunk szerint Szibériába való átköltözésünk részleteit közlik velünk,(pedig) úgy reméltem, a recski földben nyugodhatnak hamvaim (mondta nemzetünk vezető pesszimistája) de ez hiú óhaj volt. Vorkutta jeges göröngyei takarnak majd.@

A történetek persze nem csak Recsk élményeit beszélik el, hanem az odavezető úton megismerkedünk az Andrássy út 60, Buda-Dél, Kistarcsa, Várpalota rejtelmeivel is. A nevetéstől könnyeket fakasztó történetek vannak Dreifuszról, aki becenevének természetesen semmi köze sincs Zola híres klienséhez, vagy az Ördögszigethez. A közutálatnak örvendő Buda-Dél táborparancsnoka részegen a körúti villamos alatt vesztette el egyik lábát s helyébe két mankót kapott, amely igen alkalmasnak bizonyult az elcsigázott rabok ütlegelésére. Vagy „rátámaszkodott a két mankójára és vízszintesen, lendüléssel két méter távolságból tudott seggbe rúgni.” Nekem különösen tetszett ez a történet: „A szép 17 éves lány gimnazista lány bátyjához jött beszélőre. Az fogdán lévén Anci nem tudott vele beszélni, és Dreifuszhoz ment érdeklődni. - Hogy hívják a bátyját? - Papp László - Rothadt fasiszta, fogdán van, ott fog megrohadni - üvöltött Dreifusz. - Ne kiabáljon velem, mindenki tudja magáról, hogy egy vadállat. - Pillanatnyi csend lett, a körülállók azt hitték, rögtön megöli a feleselő húgot. Dreifusz hörgött egy kicsit, aztán csak ennyit mondott: Bátor leány, ezentúl akkor látogathatja meg a kurva fasiszta testvérét, amikor akarja.”

A könyv tele van hasonló, humorosan szívfacsaró történetekkel, nagy mulasztást követ el, aki nem szerzi meg és olvassa elejétől végig. Az eredeti magyar szöveg fordítása, átköltése Sohár Pál munkája, aki az epilógusban Györgyey bemutatását megtoldja saját korabeli élményeivel, és angol fordításban közli Faludy György: Búcsú Recsktől és Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verseit.

A könyv a SynergEbooks kiadásában jelent meg és megrendelhető a következő címen: http://www.synergebooks.com.

Papp László
Nyugati Hírlevél