Aki elleste a szövés tudományát

– Ha a pokrócszövésről szeretnének írni, Gricenkó Erzsébetet keressék meg! – ajánlották a csonkapapiak.

Megtettük. Erzsike nénit meg is találtuk, igaz, nem a szövőszék mellett. A ház körül sürgött-forgott, elvégre folyik a betakarítás.

– Amit a szövésről tudok, azt édesanyámtól és a nagymamámtól tanultam meg. De nem ám valami leckeórákon! Amit a saját szememmel láttam, az megmaradt bennem. Ők is ebben nőttek fel, s én is kiskoromban kezdtem.

Csonkapapiban egyébként nem ő az egyetlen, aki sző. Szinte minden harmadik házban ma is van esztaváta. Büszkén mutatja munkaeszközét, amelyen egykor a felmenői is dolgoztak. Minden alkatrésze kézi munka. – Édesanyám 82, a nagyszüleim pedig 91, illetve 94 évig éltek, úgyhogy sokáig dolgoztak rajta – jegyzi meg. Hogy nem hiába, azt jelzi: Erzsike néni nemcsak az ősök hagyományára, hanem a hagyatékára is büszke. Megőrizte az általuk készített darabokat. Szobáról szobára vezetve mutatja a féltve őrzött darabokat.

– A pokróc sok mindenre jó. Van, aki a falra, a padlóra vagy az ágyra teszi, én például még a díványra is, hadd ugráljanak rajta a gyerekek. S vannak, akik a tóparti víkendre is magukkal viszik.

A pokróchoz persze alapanyag is kell, nem is kevés. Azok a ruhák, amelyeket a családtagok már nem használnak, hozzá kerülnek. Szívesen odaadják a testvérek, a rokonok is. Ha nem is nagy tételben, de egy-két zsákkal mindig kikerül. Ám a szövés még odébb van! Ehhez – ahogy megfogalmazta – meg kell vetni a cérnát, majd előkészíteni a rongyokat stb. Ha minden a keze alatt van, egy este két métert is megsző.

– Milyen árakra számíthatnak azok, akik vásárolni szeretnének?

– Nem akarok én sokat keresni a bolton. A szövött pokróc méterje tíz hrivnya, a kendő darabja pedig 25-be kerül. Asztalterítőt és párnahuzatot egyelőre csak saját részre készítek. S hogy van-e kereslet a pokrócok iránt? Amit még eddig megszőttem, azt mind elvitték. Nem maradt rajtam eladandó darab. Van, ami Kijevbe, van, ami Magyarországra került. Kell a pokróc helyben is, például lakodalomkor, keresztelőkor vagy temetéskor. Nemrég száz métert egy munkácsi étterem vásárolt meg. Eddig ez volt a legnagyobb tétel, amit eladtam.

A falubeliek azt mondták róla, Erzsike néni az, aki valóban télen-nyáron sző. Ám a szóbeszéd mégsem teljesen igaz, árulja el, mivel csak akkor lát munkához, ha úgymond „alkalom van rá”. Például ha rossz az idő, mert ha hétágra süt a nap, akkor odakint is van tennivaló. Ott a kert, a sok jószág.

S hogy kinek adja tovább a tudását? A lánya ugyan nem foglalkozik vele, de ért hozzá. Elleste, mint egykor ő maga.

Tóth Viktor

Forrás: Kárpáti Igaz Szó