Autonómiáról alaphangon

Már önmagában sem érdektelen, hogy Budapesten egy határozottan jobboldali karakterű németországi magyar klub rendez konferenciát olyan életbevágóan fontos nemzetpolitikai kérdésekről, mint a kisebbségi autonómia vagy épp a kettős állampolgárság – állapítja meg a Népszabadságban megjelent elemzésében Aczél Endre.

Az sem az, hogy a meghívottak köre nagyjából-egészében a rendező karakterével rokon szellemiségű magyarországi és határon túli politikusokra korlátozódik: a magyar kormánypártok képviselői jelen vannak, mások nincsenek – többek között a messze legnagyobb befolyású, pillanatnyilag Bukarestben kormányon levő RMDSZ sem és az ugyancsak kormányon levő szlovákiai Híd-Most párt se. Holott ha valakinek, e kettőnek volna tényleges lehetősége arra, hogy autonómia tárgyában a magyar kisebbségre nézve kedvező döntésre jusson a többség.

Ilyenformán szinte mindegy volt, hogy mit mond a parlamenti képviselettel nem rendelkező – viszont az RMDSZ-szel szemben álló Magyar Polgári Párt vezetője, Szász Jenő, avagy a parlamentből kiszorult szlovákiai MKP volt alelnöke, Duray Miklós. Gyanítom, a határon túlról meghívottak „befolyáshiányos” helyzete játszott szerepet abban, hogy a Fidesz sem küldte el vezető személyiségeit, csak a másodvonalat. Onnan pedig nem jött más mondanivaló, mint hogy az Orbán-kormány „soha nem fogja az autonómia ügyét elfelejteni”, és azt támogatja, ami a határon túli magyaroknak jó. Gondolom, ezt a részvevők már százszor hallották, amiből egyébként arra lehet következtetni, hogy autonómia tárgyában a kormánynak pillanatnyilag nincs mondanivalója; ennél az ügynél a kettős állampolgárság erőteljesebben foglalkoztatja.

De hogy miként, arra nézve sem a Fidesz frakcióvezető-helyettese (Balsai István), se a parlament fideszes alelnöke (Lezsák Sándor) nem adott kapaszkodót, hacsak nem az ő hangjukon szólalt meg a Kövér Lászlóval köztudottan szoros kapcsolatot ápoló Szász Jenő, aki nem egyszerűen szavazati jogot igényelt a majdan kettős állampolgársággal rendelkező erdélyieknek, hanem egyenesen képviseletet a magyar parlamentben. (Gondolom, önnönmagának.)

Mindazonáltal feltűnt a nemrég még komoly befolyással rendelkező, radikális Duray Miklós melankóliája. Pszichológiai rejtély, miért gondolja hirtelen úgy, hogy a szlovákiai magyarság „feladta az autonómiát”. Talán azért, mert nem szavazta be az ő pártját a parlamentbe? Ha igaz ez az önfeladás, akkor viszont a magyar kormány soha nem fogja megtudni, mit szeretnének a Dunától és az Ipolytól északra, javarészt egy tömbben élő magyarok, ergo nem lesz mire támaszkodnia.
Egyvalaki volt, aki „recepttel” szolgált – nem Budapestnek, hanem Szásznak és Duraynak. Pásztor István, a rivális nélküli Vajdasági Magyar Szövetség elnöke (egyszersmind a tartományi kormány elnökhelyettese) burkolt kritikával élt a romániai és szlovákiai magyar politikai szervezetekkel szemben. Szerinte ha közöttük nincs szóértés, akkor autonómia se lesz. Magyarán a kérdés nem Budapesten, még csak nem is a többség nyitottságán múlik, hanem azon, hogy a magyar közösségen belül képes-e egységes koncepció megszületni. Pásztor nem dicsekedett ugyan vele, de tudvalevő: Szerbiában elfogadtak egy kisebbségi törvényt, amely nem autonómiáról szól, csak „saját jogkörökről”, de azok érvényesek az oktatásügy, a tájékoztatás, a kultúra és a hivatali nyelvhasználat terén. Elmentek addig, ameddig lehetett, és az is irtózatosan nehéz volt.

Forrás: Kárpáti Igaz Szó