Régiók
Események
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 |
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
Kiváló a „lakodalom” – újabb kimagasló teljesítmény
Szlovénia2006. november 20.
A helyi hagyományainkon alapuló „Lakodalom van a mi utcánkban” című játékfilm elkészítése rendkívül fontos, értékmegőrző és értékteremtő munka volt.
Az RTV Magyar Szerkesztősége óriási feladatot vállalt, amikor kitűzte célul a filmforgatást, hiszen fel kellett karolni egy olyan tevékenységet, amely egyrészt már szinte egy elfelejtett hagyományt próbál rekonstruálni, másrészt a ránk maradt információfoszlányok igencsak sokszínű képet festenek, ami nehezítette a tájegységre vonatkozó „egységes” kép kialakítását. Éppen ezért arról nem lenne célszerű vitatkozni, hogy a látottakkal szemben kinek vannak attól eltérő tapasztalatai, hiszen ahányan megéltük az ötvenes-hatvanas (vagy korábbi) évek lakodalmait, annyi táncszokást, énekváltozatot, násznagymondókát és étkezési rendet tudnánk felidézni. A legfontosabb, hogy a forgatókönyv szerzőjének, Pivar Ellának, a Mura menti hagyományok fáradhatatlan kutatójának sikerült a különböző motívumokból olyan válogatást megalkotni, amit – ezért vagy azért – mindnyájan a magunkénak vallhatunk. „Élőben” hozza vissza a Mura menti ember egyik hangulatos és fontos eseményének, a lakodalomnak, valamint az eseményhez párosuló szokásvilágnak a 20. század hatvanas évei után már-már teljesen elveszett változatát. Bár műfaját tekintve az alkotás játékfilmnek minősíthető, hiszen a különböző részei afféle fikcióként nyilvánulnak meg, valójában azonban a mű dokumentumfilm-jellegű alkotás. Láthatjuk, megtekinthetjük mi is, akik egy keveset még „belekóstolhattunk” a hagyományos Mura menti magyar lakodalomba, de a film – véleményem szerint – a jövőnek készült, hiszen jelentősége még inkább akkor jut kifejezésre, amikor már hírmondó se marad a 20. századból.
Minden létrehozott érték több pozitív tényező összefonódása révén jön létre, így volt/van ez a „mi” lakodalmunkkal is, azonban – a már említett kiváló forgatókönyvíró és az eddigi szerepvállalásai miatt úgyszintén muravidékinek tekinthető Varga Zs. Csaba, budapesti rendező, valamint a támogatók és segítők serege mellett – külön említést érdemel Zver Ilona felelős szerkesztő, a film producere ötletes, akaraterős és szakmailag kifogástalan tevékenysége. Véleményem szerint az egyik legfontosabb döntése volt, hogy hazai szereplőgárdával látott neki a profik számára sem kis kihívást képező munkának. Ha akad is egy-két botlás az amatőr színjátszók alakításában, az nem tekinthető sarkalatos hibának, de a mintegy nyolcvan szereplőre kiterjedő csapat őszintesége, lelkesedése sokkal jobban hozzájárult a film minőségéhez. És mindezek mellett közösséggé formálódott a csapat, aminek a mai világban – különösképpen itt a Muravidéken – nem kis szerepe van. Egyébként nyugodt lelkiismerettel nyugtázhatjuk, hogy néhány kiváló egyéni alakítást is láthattunk.
Összességében: ismételten nagyot bizonyított a Mura menti magyar közösség. A „lakodalom” immár nem csak a múlté volt, hanem a jövőé is lesz.
Göncz László
Az RTV Magyar Szerkesztősége óriási feladatot vállalt, amikor kitűzte célul a filmforgatást, hiszen fel kellett karolni egy olyan tevékenységet, amely egyrészt már szinte egy elfelejtett hagyományt próbál rekonstruálni, másrészt a ránk maradt információfoszlányok igencsak sokszínű képet festenek, ami nehezítette a tájegységre vonatkozó „egységes” kép kialakítását. Éppen ezért arról nem lenne célszerű vitatkozni, hogy a látottakkal szemben kinek vannak attól eltérő tapasztalatai, hiszen ahányan megéltük az ötvenes-hatvanas (vagy korábbi) évek lakodalmait, annyi táncszokást, énekváltozatot, násznagymondókát és étkezési rendet tudnánk felidézni. A legfontosabb, hogy a forgatókönyv szerzőjének, Pivar Ellának, a Mura menti hagyományok fáradhatatlan kutatójának sikerült a különböző motívumokból olyan válogatást megalkotni, amit – ezért vagy azért – mindnyájan a magunkénak vallhatunk. „Élőben” hozza vissza a Mura menti ember egyik hangulatos és fontos eseményének, a lakodalomnak, valamint az eseményhez párosuló szokásvilágnak a 20. század hatvanas évei után már-már teljesen elveszett változatát. Bár műfaját tekintve az alkotás játékfilmnek minősíthető, hiszen a különböző részei afféle fikcióként nyilvánulnak meg, valójában azonban a mű dokumentumfilm-jellegű alkotás. Láthatjuk, megtekinthetjük mi is, akik egy keveset még „belekóstolhattunk” a hagyományos Mura menti magyar lakodalomba, de a film – véleményem szerint – a jövőnek készült, hiszen jelentősége még inkább akkor jut kifejezésre, amikor már hírmondó se marad a 20. századból.
Minden létrehozott érték több pozitív tényező összefonódása révén jön létre, így volt/van ez a „mi” lakodalmunkkal is, azonban – a már említett kiváló forgatókönyvíró és az eddigi szerepvállalásai miatt úgyszintén muravidékinek tekinthető Varga Zs. Csaba, budapesti rendező, valamint a támogatók és segítők serege mellett – külön említést érdemel Zver Ilona felelős szerkesztő, a film producere ötletes, akaraterős és szakmailag kifogástalan tevékenysége. Véleményem szerint az egyik legfontosabb döntése volt, hogy hazai szereplőgárdával látott neki a profik számára sem kis kihívást képező munkának. Ha akad is egy-két botlás az amatőr színjátszók alakításában, az nem tekinthető sarkalatos hibának, de a mintegy nyolcvan szereplőre kiterjedő csapat őszintesége, lelkesedése sokkal jobban hozzájárult a film minőségéhez. És mindezek mellett közösséggé formálódott a csapat, aminek a mai világban – különösképpen itt a Muravidéken – nem kis szerepe van. Egyébként nyugodt lelkiismerettel nyugtázhatjuk, hogy néhány kiváló egyéni alakítást is láthattunk.
Összességében: ismételten nagyot bizonyított a Mura menti magyar közösség. A „lakodalom” immár nem csak a múlté volt, hanem a jövőé is lesz.
Göncz László
Látogasson el:
Legújabb hírek:
NDA:
Hírlevél: