felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Területünkön már a római korban találkozunk a kereszténység nyomaival. Az egykori Sabariában tárták fel a Quirinus bazilika romjait. Szent Kerény, aki a Perintba vetve halt vértanúhalált 308-ban, Ausztria egyik védőszentje lett. Itt született Szent Márton, aki pedig a tartomány és az egyházmegye védőszentje. A Karoling korszakban Salzburg fejtett ki ezen a területen missziós tevékenységet. Az egyik oklevélben említett Péter és Pál templom a Pinka mentén, Pinkafő vagy Szentpéterfa is lehet. A magyarok megjelenése után Passau püspöke Pilgrim, aki ugyancsak érsek szeretett volna lenni, küldött misszionáriusokat. Ezért kapta az első magyar király az István nevet, aki viszont ennek az egyházmegyének a védőszentje lett. Erre az időre esik jeles misszionáriusok és diplomaták megjelenése is: Willibald, Emmeram, Günter, Wolfgang, Brunó, Kálmán.

Az Árpádok korára nyúlik vissza a határőr települések megszervezése is a “gyepün”. Ezeknek utódai az őrségi magyarok. Itt vonultak át kalandozó őseink, amit nyugaton ma is általában “rablóhadjáratként” emlegetnek, annál kevésbé tudják és emlegetik, hogy évszázadokon át viszont mint buzgó zarándokok vonultak erre a magyarok Kölnbe, Aachenbe, Rómába vagy Compostellába, s Nagy Lajos óta Máriacellbe. A középkorba nyúlik vissza a szerzetesrendek letelepülése is. 1157-ben Németújvárott (Güssing) bencés apátságot alapítanak, a ciszterciek a mai Burgenland déli részén Szentgotthárdon, Borsmonostort (Klostermarienberg), északon pedig a Tószegben Pátfalut (Podersdorf) és Barátudvart (Mönchhof). A 20. század második felében itt alapították meg a női ciszterci apátságot, Marienkront. A magyar alapítású pálos rendnek is négy helyen volt kolostora: ezek Monyorókerék (Eberau), Szalónak (Schlaining), Sopronkeresztes (Baumgarten) és Nezsider (Neusiedel am See). Ma is ferencesek vannak Kismartonban (Eisenstadt), Boldogasszonyban (Frauenkirchen) és Németújvárott (Güssing). Több más szerzet közben megszűnt ill. a legutóbbi időben telepedett le.

A mohácsi csatamezőn a király és a püspökök nagyrésze is elesett. A győri püspöki szék betöltésére, melyhez akkor a mai Burgenland is tarozott, csak 1535-ben került sor. A nyugati egyetemekről visszatérők közül többen magukkal hozták a hitújítás elveit, s a hívek szívesen fogadták őket. Ehhez járult még a “cuius regio eius religio” elve, vagyis, hogy vallás dolgában a főurakat alattvalóiknak követniök kellett. Dél-Burgenland legnagyobb földbirtokosának, Batthyány Ferencnek második felesége a reformáció híve volt, fiuk, Boldizsár is protestáns lett az 1576-ban Hegyfaluban tartott zsinaton. A luteránusok és kálvinisták szétválása csak később történt meg. 1601-ben kiutasították Stájerorszszágból az ott működő evangélikus prédikátorokat, akik a mai Burgenland területén telepedtek le. A 17. század közepén már csak a felsőőri Szeremlei János volt itt az egyetlen református lelkész a számos evangélikus lelkész mellett. A későbbi időkben is jöttek az osztrák tartományokból evangélikus hívek és lelkészek. Ez a magyarázata annak, hogy az osztrák tartományok között Burgenlandban a legnagyobb a protestánsok aránya, az oka pedig abban rejlik, hogy Magyarországon a protestánsok nagyobb szabadságot és segelyezést élveztek. Ezért tudott Gottlieb August Wimmer, felsőlövői evangélikus lelkész is Felsőlövőn (Oberschützen) 1845-ben evangélikus tanítóképzőt és gimnáziumot alapítani. (Ez ma is Ausztria egyetlen evangélikus gimnáziuma.) A nyugat-magyarországi területek Ausztriához csatolásakor így nehéz helyzetbe kerültek a jövendő osztrák tartomány zömmel német nyelvű evangélikusai, de félelmük indokolatlan volt. Burgenlandra jellemző egyrészt a vallási és nyelvi tolerancia, másrészt viszont bizonyos közömbösség, öntudat hiánya is a nemzetiségi kérdésekben. Nem állnak ki, nem küzdenek eléggé kisebbségi jogaikért.

Egyházi szervezet kérdésében Ausztriában messzemenően megvalósult a tartományok és az egyházmegyék egybeesése (csak a két érsekség - Bécs és Salzburg - nyúlnak túl tartományaik határain). Az evangélikusoknak minden tartományban van ún. szuperintendensük.

A katolikusok csak 1960-ban váltak Kismarton székhellyel önálló egyházmegyévé, addig “apostoli adminisztratura” voltak. Létszámuk miatt és azért, mert érdekes módon a kezdetben mintegy 40 horvát település közül egy se lett város, jobban meg tudták őrizni népi sajátosságaikat ill. befolyásukat a horvátok, mint a magyarok, és közülük a közéletben többen is jelentős pozíciót töltenek be. Az elcsatoláskor mindössze öt községnek volt többségében magyar a lakossága, ezek közül is kettő - Felsőőr és Felsőpulya (ez utóbbi magába olvasztva Középpulyát) - várossá és járási központtá vált. Ezzel együtt járt sok német anyanyelvű tisztviselő, értelmiségi és kereskedő letelepedése is. Ezért ezek a települések magyar többségüket már rég elvesztették. Vallási élet terén maradt meg még valami. Csak ezekben a helységekben van magyar nyelvű istentisztelet ill. szentmise, bár ezen a téren is, a már inkább német nyelvű fiatalság miatt, egyre több teret kell engedniök a német nyelv használatának. Ehhez járul a maroknyi burgenlandi magyarság vallási megosztottsága is: Felsőőrött a magyarok többsége református, Szigetben pedig evangélikus. Alsóőr és Felsőpulya magyarsága túlnyomó többségében katolikus. Alsóőrött minden nap, Felsőőrött, Felső- és Középpulyán minden vasár- és ünnepnap van magyar nyelvű szentmise, Őriszigetben, az ottani katolikusok számára négyszer egy évben (karácsony, pünkösd valamint Szt. László napja utáni vasárnapon). Minden vasár- és ünnepnap van református istentisztelet Felsőőrött és evangélikus Őriszigetben. A kismartoni ferences kolostorban évtizedeken át tevékenykedett Szabó Cirják magyar ferences atya. Az 1980-as években havonta tartott magyar misét, az 1990-es években pedig bevezették, hogy a boldogasszonyi kegytemplomban Nagyboldogasszony napján (aug. 15-én) déli 12 órakor magyar misét tart rendszerint egy magyarországi főpap. Itt jegyezzük meg, hogy 1956 óta Máriacellnek is van ismét magyar gyóntatója. A “nyugati” magyarok zarándoklatát szeptember harmadik vasárnapján tartják, amelyen minden alkalommal részt vesznek a burgenlandi magyar katolikusok is. Az utolsó években magyarországi csoportok is csatlakoznak hozzájuk. Egyes burgenlandi egyházközségek “testvéregyházközség”-i viszonyt tartanak fenn magyarországi ill. erdélyi helységek híveivel. Így pl. Felsőőr Csíksomlyóval.

Örvendetes jelenség az utóbbi évtizedek ökumenikus szelleme és együttműködése. A januári keresztény egységhét alkalmával vetésforgószerűen minden évben más templomban tartanak ökumenikus istentiszteletet, s ezen kívül is több alkalommal, különösen intézmények ünnepei alkalmával. A lelkészek és a hívek túlnyomó részénél pozitív a hozzáállás. Évtizedek óta ilyen beállítottságú és meggyőződésű papok állnak az egyes közösségek élén: dr. Teleky Béla szigeti evangélikus lelkész (1959-1992) és utódja, Mezmer Ottó (1992-), dr. Gyenge Imre felsőőri református lelkész (1953-1992) és egész Ausztria ismételten megválasztott “Landessuperintendens”-e, majd utódja, Gúthy László (1992-) valamint dr. Galambos Iréneusz alsóőri római katolikus plébános (1977-2002), Horváth János (2002-2004), Keresztes András (2004-2005) és Keresztfalvi Péter (2005-). Ausztriában már több évtizede közös megegyezés szabályozza az ökumenikus esketéseket, próbálkoznak a lelkészek az erre való közös jegyesoktatással is, de – mint azt őszintén megmondják – még nem sikerült elérni, hogy az ilyen ökumenikus házasságok mindkét egyház számára pozitív kisugárzásúak legyenek. Felsőőri sajátosság a közös, ökumenikus egyházi lap (Pfarrblatt), amely magyar nyelvű részeket is tartalmaz.

(Kelemen László: A burgenlandi magyarok)

elküldöm e-mailben nyomtatóbarát verzió

feliratkozás
leiratkozás