Továbbképzéssel sok minden orvosolható

A hónap elején tartották meg Bácsfeketehegyen a gyermekszínjátszók műhelytalálkozóját, amelyet a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság immár negyedik alkalommal szervezett meg abból a célból, hogy a csoportok a szakmai véleménycserének köszönhetően javíthassanak előadásaik színvonalán. A találkozó eredményeiről Fekete Ágnes fő szervezővel beszélgettünk.

Hány csoport vett részt a rendezvényen, és mi az, amit a többi találkozóhoz képest a bácsfeketehegyi nyújt?

– Az idén 19 színjátszó csoport mutatkozott be a kétnapos rendezvényen. A fellépők 13 településről érkeztek: Adáról, Gunarasról, Csantavérről, Zomborból, Bácskossuthfalváról, Kúláról, Szabadkáról, Nagybecskerekről, Törökkanizsáról, Udvarnokról, Verbászról, Bácsfeketehegyről és a magyarországi Szabadszállásról.

Évről évre a már ismert és barátként visszajáró csoportokon kívül jelentkeznek újabb és újabb csapatok is. Ezúttal két település színjátszói kapcsolódtak fesztiválunkhoz. Ők Verbászról és Udvarnokról érkeztek. 299 fellépő és 22 rendező-tanár munkájába nyertünk bepillantást, akik időt és fáradtságot nem kímélve, számos akadályon túllépve eljöttek hozzánk. Noha a találkozó célja nem a versengés, hanem a szakmai véleménycsere és a kapcsolatépítés, mégis lehetőséget nyújt egy csoportnak arra, hogy a határon túlra vigye a vajdasági gyermekszínjátszás hírét. A zsűri véleménye szerint az egyik csoport meghívást kapott a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó zárórendezvényére Debrecenbe. Ilyen értelemben tétje volt az előadásoknak, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy a fesztiválozók játszottak egy jót, megismerték egymás munkáját és jól érezték magukat. A mintegy háromszáz fellépőre kiegészítő programként egy közösségépítő játék is várt, melyet a bácskossuthfalvi Szabadidőszervezők Egyesületének tagjai vezettek. Célunk a Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozóval az, hogy igazi kis közösséggé formálódjunk, akiket nemcsak a közös nyelv, hanem a színház szeretete is összeköt. A rendezvény támogatója a Szülőföld Alap és a Nemzeti Kulturális Alap volt.

Melyek voltak a leggyakrabban előforduló hibák, és melyek voltak a kiemelkedően jó kísérletek?

– Minden csoportnak megvannak a maga nehézségei, amelyeket le kell küzdeniük. Ezek a problémák minden csoportnál más eredetűek és fajsúlyúak. A gyerekek kivétel nélkül a maximumot nyújtották. Már az hihetetlenül nagy értéknek számít, hogy ilyen sok diákot érdekel a színház, túllépve olyan problémákon, hogy egyes településeken nincs mögöttes intézmény, amely támogatná a tevékenységüket, maguk teremtik meg a színházukat. Ha nincs lehetőségük próbateremben tovább fejleszteni a tehetségüket, akkor a parkban próbálnak. Azt hiszem, ilyen értelemben a hibát nem az előadásokban kell keresni. Az, hogy az előadások minőségében voltak eltérések, természetes. De szakmai továbbképzésekkel mindez orvosolható. A darabválasztás, a darabokhoz való hozzányúlás, a kiválasztott művek értelmezése, a szövegértés és -hangsúlyozás mind tanulható dolgok. Képzéseink mind ezek elsajátítását szolgálják. A színjátszók, a rendezők kitartását, fáradhatatlan, értékes munkáját és ideutazását mindhárom szakértőnk nagyra becsülte. Kiemelném többek között a nagybecskereki Lehoczki Gabriella munkásságát, aki három előadást is készített színjátszóival az idei találkozóra, és aki nagyon széles körben mozgat meg mintegy ötven diákot a színjátszás nemes ügye érdekében, valamint az udvarnoki és verbászi társulatok tevékenységét, akik a magyar nyelvvel kizárólag anyanyelvápoló foglalkozásokon kerülnek kapcsolatba. De minden csoportot meg lehetne említeni különleges érdemei miatt…

Igénylik-e a csoportvezetők a szakmai eszmecserét (mindenki ott volt-e, hogy meghallgassa a szakemberek véleményét az előadásáról), vagy csak azok, akik tényleg fejlődni akarnak?

– Igen, természetesen minden előadás rendezője, minden csoport vezetője ott volt a szakmai beszélgetésen, hiszen nekik is az a céljuk, hogy az egyre jobb minőség felé tolódjon el lelkes és önkéntes munkájuk, s egyáltalán a vajdasági magyar színjátszás.

Melyik produkció jutott el az országos gálára, Debrecenbe?

– Az előadásokat háromtagú szakmai értékelő bizottság véleményezte: Kalmár Zsuzsanna színművész (Szabadkai Népszínház), Hegedűs Jenő rendező (Szeged–Budapest) és Mess Attila színész, rendező, a Szlovéniai Carpe Diem színjátszócsoport vezetője. A csoportvezetőknek adott szakmai visszajelzéseken kívül az ő tisztjük volt az is, hogy kiválasszanak egy darabot, amely Vajdaságot képviseli majd Debrecenben a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gáláján. Az idén az adai Cseh Károly Általános Iskola Barapart nevű színjátszócsoportja érdemelte ki ezt az utazást, Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című előadásáért.


Magyar Szó