Szénássy Zoltán példája

Október huszonhatodikán este könyvbemutatót rendezett a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület a Duna Menti Múzeum dísztermében. Szénássy Zoltán helytörténész, nyugalmazott gimnáziumi tanár „A Jókai Egyesület száz éve” című munkájáról, sorrendben a tizenhatodik könyvéről esett szó telt ház előtt abból az alkalomból, hogy a hazai magyarság legrégibb kultúrfórumát egy évszázada alapították.

Ezt a közművelődési és tudományos szervezetet is – csakúgy, mint a komáromi Klapka-szobrot – alaposan megtépázták a történelem viharai. A második világháború után például betiltották, a rendszerváltás után tíz évvel azonban Szénássy Zoltán kezdeményezésére újraszervezték. Az alapvetően fontos kötet, amely egyaránt nélkülözhetetlen tényeket-adatokat tartalmaz várostörténeti és magyarságtörténeti szempontból, szerzője nyolcvanötödik születésnapján jelent meg: így hát a bemutató egyúttal a szép születésnap bensőséges megünneplésével bővült. (Közreműködött Keszegh Margit, az egyesület elnöke, Kustyán Ilona, a mű ismertetője, valamint a tanár úr négy volt diákja: Nagy István, Nagy Ferenc, Paszmár János és Tarics Péter.) Szénássy Zoltán mindnyájunk számára példa lehet a szülővárosához és a magyarsághoz való rajongó szeretetével. Ő még tudja, milyen fontos személy volt és maradt mindnyájunk számára Jókai Mór, és átérzi, hogy a térséget, melyben élnünk adatik, eleink felelősségtudata és áldozatkészsége őrizte meg nekünk; a tanár úr hasonló ragaszkodásra és helytállásra szólít fel bennünket könyveiben és előadásaiban. Szénássy Zoltán előszavában így fogalmaz: ”Tollamat mindig Jókai vezette, mert hiszen az ő lelke él bennünk tovább.” A tanár úr az általa újraszervezett egyesület örökös, tiszteletbeli elnöke.

Id. Batta György