felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Čičarovce

Csicser község a kelet-szlovákiai síkság Latorca folyó jó termőfölddel megáldott vidékén fekszik 96-109 m tengerszint feletti magasságban. A határ északi részét löszös hordalékos és homokos sík terep alkotja. A határ kiterjedt déli részét egykor a Latorca vize rendszeresen elárasztotta, itt holtágak, mocsarak és ártéri erdők nyomait látjuk. Csicsernek legtöbb lakosa 1869-ben volt, 1369 fő. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Jelenleg a községnek 870 lakosa van és 2663 ha területen gazdálkodik.

A község történelme

A település határa már a régi időkben is lakott volt, ezt bizonyítják a feltárt régészeti leletek. A legrégebbi település a korai kőkorszakból származik, a fiatalabb kőkorszakban a potisi kultúrához, majd a polgári kultúrához tartozó nép lakta.

A község első írásos emléke 1263-ból származik, amikor egy bizonyos Sobeslav de Checher fiának ajándékozta földje egy részét. A falu azonban minden bizonnyal már korábban kialakult. 1828-ban 155 házban 1243 lakos élt, Ung megye egyik legnagyobb faluja volt. A falu lakossága mezőgazdasággal és pásztorkodással foglalkozott. Csicserben három iskolában kezdődött el a tanítás, amelyeket az egyes plébániák mellett alapítottak. A község ígéretes fejlődését az I. világháború fékezte le, ami nyomort és szenvedést hozott a lakosságnak. A harctereken több helyi lakos vesztette életet.

1918 után a falu az I. Csehszlovák Köztársaság része lett, de a köznép élete nem változott. Mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, és rendszerint látástól vakulásig dolgozott. 1920-ban a falu nevét a szlovák nyelvű Čičarovce-ra változtatták. A gazdasági válság idején a jobb munkalehetőségekben bízva több család kivándorolt Amerikába. A legnagyobb változást a negyvenes években az új népiskola felepítése jelentette. 1938 novemberében Csiser ismét Magyarország része lett. A falu lakosai közül 42-en vesztették életüket a háborús időkben. A II. világháború befejezésekor, 1945 májusában a községet ismét visszacsatolták Csehszlovákiához. A magyar nemzetiségű lakosságot megfosztották állampolgári jogaitól, iskoláikat bezárták. Szerencsére a szlovák-magyar lakosságcsere az itt élőket nem érintette, bár jó néhányan kaptak ,,fehér kártyát". 1948 után megnyugodtak a kedélyek, a faluban szocialista átalakulás kezdődött. Portalanítottak az utcákat, járdák épültek, sok családi ház épült, a régi házakat felújították, modernebb formájúvá alakították. A község arculata egy kissé megváltozott. A vajáni villanyerőmű felépülése nagy hatással volt a település fejlődésére. A községi tér egyik meghatározó épülete az 1964-ben épült kultúrház, amelyben a községi hivatal és a posta is helyiségeket kapott. A következő években új üzletek nyíltak és új óvoda épült. Az 1984-1985-ös években készült el az egészséges ivóvizet biztosító községi vízvezeték.

1989 novemberében véget ért a Kommunista párt uralma, Csehszlovákiában demokratikus fejlődés kezdődött. A mindennapokat kísérő gondok ellenére a lakosok közül többen vállalkozásba kezdtek. De a több mint 20%-os munkanélküliség hosszú ideje negatív jelenség Csicserben. A helyi lakosság a vajáni erőműben, a nagykaposi tranzit gázvezeték üzemében vagy a csaknem 2000 ha területen gazdálkodó helyi AGRO szövetkezetben talál munkát. Az 1993-1995-ös években Csicserben teljesen elkészült a gázvezeték.

Érdekesen alakult az idők során a lakosság száma. 1869-ben a községnek 1369 lakosa volt, Csicser Ung megye nagyobb településeihez tartozott, de ez már rég nem helytálló tény. 1890-re a lakosok száma 1121-re csökkent, 1900-ban viszont enyhén növekedett, ekkor 1185. A 20. szd. első felében csaknem állandó volt a lakosok száma (1910-1203.1921-1157,1930-1174,1940-1180
,1948-1166). 1961-ben a falunak 1208 lakosa volt, sőt 1970-ben 1224, de 1991-re a számuk drámai módon csökkent, és már csak 834 lakos élt a községben. A fiatalok többsége a kedvezőbb munkalehetőségek érdekében elköltözött Csicserből. A községben ma 830-an élnek.

Műemlékek:

Református templom - a község legrégebbi emléke, amely a 12. és 13. század fordulóján román stílusban emelt Szent György-templom helyén épült. A rossz állapotban lévő templomot 1784-ben alaposan felújították, és homlokzatait klasszicista stílusban átépítették. 1796-ban lebontották a régi templomtornyot, és újat építettek helyette. Később az épületet 1819-ben, 1863-ban és 1922-ben javítottak, 1935-ben nagyobb felújításra került sor. 1945-ben a templom a katonai események során megrongálódott, de a háború után kijavították a károkat. A templom berendezése a 19. századból származik. Az orgona az eperjesi Gun Gyula és fia orgonakészítő gyártmánya, 1932-ben vásárolták.

Római katolikus templom - Orosz Gábor földesúr, Ung megyei alispán 1765-ben a saját telkén Szent Lászlónak ajánlott római katolikus fatemplomot építtetett. 1780-ban új kőtemplom építése iránti kérvényt nyújtott be Esterházy Károly pécsi püspökhöz Kapivári Kápi Ferenc özvegye,Kende Krisztina. Az építkezés 1796-ban kezdődött, és 1800 április 15.-én már felszentelték a templomot. Később az épületet többször javították,legutóbb 2000-ben. 1838-ban a templomtorony tetején több mint 2 m magas keresztet helyeztek el.

Görög katolikus templom – az eredeti görög katolikus templom, Az istenszülő Szűzanya temploma 1750 táján fából épült a dombtetőn. Mivel Lónyay gróf alattvalói között sok volt a görög katolikus vallású,a gróf megengedte, hogy a birtokán épüljön fel a templom. A jelenlegi templom a régi templom alapjaira épült 1900 és 1903 között a kelet-szlovákiai görög katolikus templomok számára meghatározott jellegzetes neoklasszicista stílusban. Az épületen nagyobb javítást végeztek 1945 után és napjainkban.

Szeplőtelen Szűz Mária kápolnát - A Szénégető térségében találjuk a Szeplőtelen Szűz Mária kápolnát, amelyet a 18. szd. végén aligha nem a Lónyay család építtetett. Később többször javították. 1826-ban és 1887 szeptember 17-én javították.

feliratkozás
leiratkozás