Régiók
Események
2024. november
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 2 | 3 | ||||
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
Néhány alapvető tudnivaló vidékünkről
A mai Kárpátalja a gyászos emlékű trianoni békeszerződés (1920) után jött létre az egykori Északkelet-felvidék négy vármegyéjéből (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros). 1944 őszén a vörös hadsereg lépett a területére, s ezzel kezdetét vette a csaknem ötven évig tartó szovjet éra. Ukrajna függetlenné válása (1991) óta a köztársaság délnyugati megyéje, amely négy országgal határos. Észak-nyugaton Lengyelországgal, nyugaton Szlovákiával, a délnyugati részén pedig Magyarországgal és Romániával. Területe 12 800 km2. Négyötöde hegyvidék, egyötöde alföld (beregi és ugocsai Tiszahát). Az itteni Kárpátok három nagyobb hegyvonulata: a Beszkidek és a Gorgánok a voltaképpeni földrajzi határon és a vízválasztón húzódnak, a megye középső és keleti részét foglalják el a Poloninák, és a Vihorlát-Gutini hegylánc. A vidék délkeleti részére benyúlnak a Máramarosi havasok. Legmagasabb csúcsa a Hoverla (2061 m magas). A vidék legnagyobb folyója a Tisza, hossza a terület határán belül 200 kilométer. Nagyobb folyói: a Tarac, a Talabor, a Nagyág, a Borzsa, a Latorca és az Ung. Legnagyobb tava az Ökörmezői (Mizshirja) járásban található Szinevíri-tó. Lakóinak száma 1 200 088. Ebből 151 500 a magyar. Ukránnak vallja magát a lakosság 80 %-a (1 010 000 fő), románnak 32 ezren, orosznak 31 ezren, cigánynak 14 ezren, szlováknak 5600-an. Ezen kívül élnek itt bolgárok, beloruszok, örmények stb.
A huszti várromKárpátalja 13 közigazgatási egységre, járásra oszlik. Tíz városa, 28 városi jellegű települése és 561 községe van. Nagyobb városai: Ungvár (117 ezer), Munkács (82 000), Beregszász (27 000), Huszt (32 000), Nagyszőlős, Técső, Rahó, Csap, Szolyva. Több mint százezer magyar él falusi környezetben. A vidék három éghajlati övezetre osztható: síkvidéki, alföldi jellegű, előhegyi és hegyi. A hegyvidéken az éghajlatot a több mint ezer méteres szintkülönbség erősen befolyásolja. A melegkedvelő zöldségfélék (édes paprika) valamint a fagyra érzékeny kényesebb gyümölcsfajták egy rész – kajszi, őszi barack, európai szőlő – csak a síkvidéki részen termeszthető eredményesen. Ezzel szemben a hegyvidék nagy előnye, hogy ott a legforróbb nyári napokon is kellemesen friss a levegő. Ilyenkor ezrek és ezrek vonulnak – különösen a hétvégeken a hegyekbe valamely kisebb víz közelébe. Itt a tengerszint feletti 800- 1000 méteres magasságban általában csak március végén olvad el a hó, éppen ezért Kárpátalja valóságos síparadicsom, a téli sportok kedvelői egyre nagyobb számban látogatnak ide. Gyorsan fejlődik az őket kiszolgáló infrastruktúra. Az utóbbi négy-öt évben magántőke bevonása révén számos európai színvonalú motel, szálloda épült a sípályák és a nagyobb szanatóriumok közelében. A magyarországi turisták egyre nagyobb számban fedezik fel Kárpátalja hegyvidéki részét.
A szovjet érában nemhiába vált országos hírűvé a kárpátaljai festőiskola – ennek kezdetei jóval korábbi időkre nyúlnak vissza -, a kárpáti táj sok kiváló mester állandó ihletőjévé vált. De nem kell ahhoz művészembernek lenni, hogy az itt található érintetlen természeti szépség rabul ejtsen bennünket. Az égbe törő többnyire még május elején is havas hegycsúcsok, a ködbe burkolódzó haragoszöld színben pompázó fenyvesek, lankás domboldalak, csobogó csermelyek, melyek fölött a levegő is kéknek tűnik, az embermagasságú páfrányerdők – ha a hegyvidéket járjuk, ebben a látványban mindennap részesülhetünk.
Emellett Kárpátalján akad néhány különlegesség. A velük való találkozás a legtöbb ide látogató számára életre szóló élményt jelent. Ilyen maga a Vereckei-hágó, ahonnan a honfoglaló ősök szemével tekinthetünk az alant kitárulkozó vidékre. „Ez hát a hon...” Nem véletlen, hogy a csaknem ezer méteres magasságban található tengerszem, a Szinevéri-tó már réges-rég szépséges szerelmi történet megalkotására ihlette az itt élőket. A fenyőerdőkkel borított hegyek, melyek körbezárják a tavat, az év szinte minden szakában hűvösséget árasztanak. Talán a friss levegő teszi, hogy az itt töltött órák alatt nem csupán testileg, de szellemileg is felfrissülünk. A víz kristálytiszta, mélysége helyenként meghaladja a húsz métert.
A Sipot vízesés keltette robaj csöppet sem bántó. Maga a környék, a gyönyörű erdő mélységes nyugalmat áraszt. Furcsa, de a vízesés lábánál állva tudunk leginkább a magunk belső csendjére figyelni.
Általában május közepén érdemes ellátogatni a Nárciszok völgyébe. Itt csodálatos élményben lehet részünk: több mint 250 hektáron virít a vadnárcisz. Ha a szél lengedez, márpedig az errefelé gyakran előfordul, akkor hullámzik a hófehér nárcisztenger. A Nárciszok völgyében ezen kívül több más ritka növényfaj – kakasmandinkó, őszi kikerics, karácsonyi rózsa stb. – is megtalálható.
A Fekete-és Fehér-Tisza összefolyásának megtekintéséhez nem kell különösebb előkészület. A hely Rahótól keletre öt kilométernyi távolságra az országúttól nem messze egy vasúti híd mellett található. De ha el szeretnénk jutni akár a Fekete, akár a Fehér-Tisza forrásáig, ahhoz már bizonyos időre és némi szervezőmunkára is szükség van. Hisz az út nagy részét magában a mederben kell megtenni, az csak terepjáróval vagy teherautóval lehetséges. Fáradságos túra, sok kényelmetlenséggel, ám megéri.
Várainkat, várromjainkat az épített környezet legérdekesebb darabjai között tartjuk számon. Mindazonáltal felhívjuk a figyelmet arra a körülményre, hogy az erődítményekről kitárulkozó panoráma – ez legfőképpen a huszti, a nevickei, a Nyalábvár – szintén felejthetetlen élményt nyújt.
Kárpátalján jelenleg még alig akad rendben tartott, jelzésekkel ellátott turistaútvonal. Mindazonáltal egyre több a gyalogos, a kerékpáros, az autós turista. A leglátogatottabb térség ebből a szempontból a rahói járás. Nem véletlen, hisz itt találhatók Kárpátalja legmagasabb hegycsúcsai: a Hoverla (2061 m), a máramarosi Pop Ivan (1936 m), a Pietrosz (2020 m). Ezek, valamint a Szvidovec hegységben található Bliznyica megmászása, illetve a köréjük szervezett túrák – mind-mind a felejthetetlen napok számát gazdagítják.
A Kárpátalján található ritka növény- és állatfajok védelmében még a szovjet érában a múlt század hatvanas éveinek végén létrehozták a Kárpáti Állami Védett Területet, amelynek bázisán jött létre még ugyancsak a múlt század kilencvenes éveinek az elején a Kárpáti Bioszféra Rezervátum, amely hatalmas kiterjedésű, csaknem negyvenezer négyzetkilométeres térséget ölel fel. Kilenc, más-más helyen található részlege van. Kuzij Védett Terület, Kárpáti Nemzeti park, Csornoholovai Védett Terület, Szinevéri Nemzeti Park. Ezek mindegyikének a felkeresése külön élményt jelent. Azt nem ígérjük, hogy barangolásaik során barnamedvével, szarvassal, vaddisznóval, hiúzzal vagy akár vadmacskával fognak találkozni, ám kisebb emlősökkel – rókával, nyúllal -, kisebb apróvaddal bizonyosan. A mókusok – például a huszti vár környékén – annyira megszokták az emberek közelségét, hogy pár lépésről etethetők.
A II. világháborút követően nehezen indul a magyar irodalmi élet Kárpátalján. A múlt század ötvenes éveinek elején jelentkező Balla László író, költő, lapszerkesztő máig a legtermékenyebb alkotó. Az irodalmi pályán hamarosan őt követik ennek a nemzedéknek a kiemelkedő tagjai, a Magyarországon is jól ismert Kovács Vilmos, továbbá Szenes László, Csengeri Dezső, Lusztig Károly.
A század hatvanas éveinek második felében megalakult Forrás Stúdió főként az egyetemistákat tömöríti. Az ő világlátásuk már jelentős eltérést mutat az apák nemzedékéhez képest, kritikusabban szemlélik, láttatják műveikben a szovjet valóságot. Mindezért komoly árat fizetnek. A fiatalemberek közül többeket eltávolítanak az egyetemről, besorozzák őket katonának, mások Magyarországra települnek át.
Egy újabb irodalmi raj jelentkezésére a hetvenes évek közepéig kell várni. A József Attila Irodalmi Stúdió hamarosan igazi alkotóműhellyé válik, a nyolcvanas évek elejére mintegy harminc-negyven rendszeresen publikáló taggal számol.
Legtehetségesebb tagjainak Balla D. Károlynak, Nagy Zoltán Mihálynak, Füzesi Magdának, Tárczy Andornak, Horváth Sándornak azóta több kötete is napvilágot látott. Az irodalmi élet felpezsdülését hozta magával az irodalmi folyóiratok megjelenése.
Mérföldkőnek számít az 1989-ben debütáló, a Balla D. Károly által szerkesztett Hatodik Síp, amely Kárpátalján az első, szellemében és anyagi téren is független irodalmi lap. A kilencvenes évek elejétől kezdve az újságok mellett a kárpátaljai irodalmárok már két irodalmi folyóiratban is publikálhatnak.
Ekkor indul útjára a Hatodik Síp mellett a Pánsíp című irodalmi-publicisztikai magazin. Ugyanebben az időszakban indul meg nagy erővel a magyar nyelvű könyvkiadás. Ha a szovjet éra évtizedeiben évente legfeljebb két-három magyar nyelvű kiadvány láthatott napvilágot, ebben az időszakban akad olyan év, amikor egy tucatnál is több magyar könyv jelenik meg.
Az irodalmi művek, publicisztikák mellett sorra megjelennek azok a munkák, melyekben a szerzők a tragikus kimenetelű, fájdalmas emlékű múltat (például az 1944-es elhurcolásokat) tárják fel.
A magánalapítású könyvkiadók közül az Intermix a legtermékenyebb, mára több mint 130 kötetet jelentetett meg. Aki az újabb kori kárpátaljai magyar irodalomról szeretne átfogó képet kapni, legegyszerűbb, ha áttanulmányozza az utóbbi húsz évben megjelent antológiákat:
Sugaras utakon (1985), Vergődő szél (1990), illetve a versekből készült válogatásokat, például Töredék hazácska (1984).
A múlt század kilencvenes éveinek közepén jelentkezik egy költő- és írónemzedék, amely hamarosan irodalmi lapot (Véletlen Balett) is alapít (1999).
Jelenleg a kárpátaljai alkotók – természetesen a magyarországi irodalmi lapokon, újabban az internetes kiadványokon kívül – a 2000 elején újraindított irodalmi folyóiratban, az Együtt-ben publikálnak.
A Balla D Károly által szerkesztett Ung-party internetes portál az újabb kori kárpátaljai magyar irodalom gazdag keresztmetszetét adja.
1990-től öt kárpátaljai író – Balla László, Balla D. Károly, Horváth Sándor, Füzesi Magda, Vári Fábián László – tagja a Magyar Írószövetségnek.
Kárpátalján három József Attila-díjas irodalmár él: Balla D. Károly, Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály.
A huszti várromTermészeti látnivalók
A szovjet érában nemhiába vált országos hírűvé a kárpátaljai festőiskola – ennek kezdetei jóval korábbi időkre nyúlnak vissza -, a kárpáti táj sok kiváló mester állandó ihletőjévé vált. De nem kell ahhoz művészembernek lenni, hogy az itt található érintetlen természeti szépség rabul ejtsen bennünket. Az égbe törő többnyire még május elején is havas hegycsúcsok, a ködbe burkolódzó haragoszöld színben pompázó fenyvesek, lankás domboldalak, csobogó csermelyek, melyek fölött a levegő is kéknek tűnik, az embermagasságú páfrányerdők – ha a hegyvidéket járjuk, ebben a látványban mindennap részesülhetünk.
Emellett Kárpátalján akad néhány különlegesség. A velük való találkozás a legtöbb ide látogató számára életre szóló élményt jelent. Ilyen maga a Vereckei-hágó, ahonnan a honfoglaló ősök szemével tekinthetünk az alant kitárulkozó vidékre. „Ez hát a hon...” Nem véletlen, hogy a csaknem ezer méteres magasságban található tengerszem, a Szinevéri-tó már réges-rég szépséges szerelmi történet megalkotására ihlette az itt élőket. A fenyőerdőkkel borított hegyek, melyek körbezárják a tavat, az év szinte minden szakában hűvösséget árasztanak. Talán a friss levegő teszi, hogy az itt töltött órák alatt nem csupán testileg, de szellemileg is felfrissülünk. A víz kristálytiszta, mélysége helyenként meghaladja a húsz métert.
A Sipot vízesés keltette robaj csöppet sem bántó. Maga a környék, a gyönyörű erdő mélységes nyugalmat áraszt. Furcsa, de a vízesés lábánál állva tudunk leginkább a magunk belső csendjére figyelni.
Általában május közepén érdemes ellátogatni a Nárciszok völgyébe. Itt csodálatos élményben lehet részünk: több mint 250 hektáron virít a vadnárcisz. Ha a szél lengedez, márpedig az errefelé gyakran előfordul, akkor hullámzik a hófehér nárcisztenger. A Nárciszok völgyében ezen kívül több más ritka növényfaj – kakasmandinkó, őszi kikerics, karácsonyi rózsa stb. – is megtalálható.
A Fekete-és Fehér-Tisza összefolyásának megtekintéséhez nem kell különösebb előkészület. A hely Rahótól keletre öt kilométernyi távolságra az országúttól nem messze egy vasúti híd mellett található. De ha el szeretnénk jutni akár a Fekete, akár a Fehér-Tisza forrásáig, ahhoz már bizonyos időre és némi szervezőmunkára is szükség van. Hisz az út nagy részét magában a mederben kell megtenni, az csak terepjáróval vagy teherautóval lehetséges. Fáradságos túra, sok kényelmetlenséggel, ám megéri.
Várainkat, várromjainkat az épített környezet legérdekesebb darabjai között tartjuk számon. Mindazonáltal felhívjuk a figyelmet arra a körülményre, hogy az erődítményekről kitárulkozó panoráma – ez legfőképpen a huszti, a nevickei, a Nyalábvár – szintén felejthetetlen élményt nyújt.
Kárpátalján jelenleg még alig akad rendben tartott, jelzésekkel ellátott turistaútvonal. Mindazonáltal egyre több a gyalogos, a kerékpáros, az autós turista. A leglátogatottabb térség ebből a szempontból a rahói járás. Nem véletlen, hisz itt találhatók Kárpátalja legmagasabb hegycsúcsai: a Hoverla (2061 m), a máramarosi Pop Ivan (1936 m), a Pietrosz (2020 m). Ezek, valamint a Szvidovec hegységben található Bliznyica megmászása, illetve a köréjük szervezett túrák – mind-mind a felejthetetlen napok számát gazdagítják.
A Kárpátalján található ritka növény- és állatfajok védelmében még a szovjet érában a múlt század hatvanas éveinek végén létrehozták a Kárpáti Állami Védett Területet, amelynek bázisán jött létre még ugyancsak a múlt század kilencvenes éveinek az elején a Kárpáti Bioszféra Rezervátum, amely hatalmas kiterjedésű, csaknem negyvenezer négyzetkilométeres térséget ölel fel. Kilenc, más-más helyen található részlege van. Kuzij Védett Terület, Kárpáti Nemzeti park, Csornoholovai Védett Terület, Szinevéri Nemzeti Park. Ezek mindegyikének a felkeresése külön élményt jelent. Azt nem ígérjük, hogy barangolásaik során barnamedvével, szarvassal, vaddisznóval, hiúzzal vagy akár vadmacskával fognak találkozni, ám kisebb emlősökkel – rókával, nyúllal -, kisebb apróvaddal bizonyosan. A mókusok – például a huszti vár környékén – annyira megszokták az emberek közelségét, hogy pár lépésről etethetők.
Irodalom
A II. világháborút követően nehezen indul a magyar irodalmi élet Kárpátalján. A múlt század ötvenes éveinek elején jelentkező Balla László író, költő, lapszerkesztő máig a legtermékenyebb alkotó. Az irodalmi pályán hamarosan őt követik ennek a nemzedéknek a kiemelkedő tagjai, a Magyarországon is jól ismert Kovács Vilmos, továbbá Szenes László, Csengeri Dezső, Lusztig Károly.
A század hatvanas éveinek második felében megalakult Forrás Stúdió főként az egyetemistákat tömöríti. Az ő világlátásuk már jelentős eltérést mutat az apák nemzedékéhez képest, kritikusabban szemlélik, láttatják műveikben a szovjet valóságot. Mindezért komoly árat fizetnek. A fiatalemberek közül többeket eltávolítanak az egyetemről, besorozzák őket katonának, mások Magyarországra települnek át.
Egy újabb irodalmi raj jelentkezésére a hetvenes évek közepéig kell várni. A József Attila Irodalmi Stúdió hamarosan igazi alkotóműhellyé válik, a nyolcvanas évek elejére mintegy harminc-negyven rendszeresen publikáló taggal számol.
Legtehetségesebb tagjainak Balla D. Károlynak, Nagy Zoltán Mihálynak, Füzesi Magdának, Tárczy Andornak, Horváth Sándornak azóta több kötete is napvilágot látott. Az irodalmi élet felpezsdülését hozta magával az irodalmi folyóiratok megjelenése.
Mérföldkőnek számít az 1989-ben debütáló, a Balla D. Károly által szerkesztett Hatodik Síp, amely Kárpátalján az első, szellemében és anyagi téren is független irodalmi lap. A kilencvenes évek elejétől kezdve az újságok mellett a kárpátaljai irodalmárok már két irodalmi folyóiratban is publikálhatnak.
Ekkor indul útjára a Hatodik Síp mellett a Pánsíp című irodalmi-publicisztikai magazin. Ugyanebben az időszakban indul meg nagy erővel a magyar nyelvű könyvkiadás. Ha a szovjet éra évtizedeiben évente legfeljebb két-három magyar nyelvű kiadvány láthatott napvilágot, ebben az időszakban akad olyan év, amikor egy tucatnál is több magyar könyv jelenik meg.
Az irodalmi művek, publicisztikák mellett sorra megjelennek azok a munkák, melyekben a szerzők a tragikus kimenetelű, fájdalmas emlékű múltat (például az 1944-es elhurcolásokat) tárják fel.
A magánalapítású könyvkiadók közül az Intermix a legtermékenyebb, mára több mint 130 kötetet jelentetett meg. Aki az újabb kori kárpátaljai magyar irodalomról szeretne átfogó képet kapni, legegyszerűbb, ha áttanulmányozza az utóbbi húsz évben megjelent antológiákat:
Sugaras utakon (1985), Vergődő szél (1990), illetve a versekből készült válogatásokat, például Töredék hazácska (1984).
A múlt század kilencvenes éveinek közepén jelentkezik egy költő- és írónemzedék, amely hamarosan irodalmi lapot (Véletlen Balett) is alapít (1999).
Jelenleg a kárpátaljai alkotók – természetesen a magyarországi irodalmi lapokon, újabban az internetes kiadványokon kívül – a 2000 elején újraindított irodalmi folyóiratban, az Együtt-ben publikálnak.
A Balla D Károly által szerkesztett Ung-party internetes portál az újabb kori kárpátaljai magyar irodalom gazdag keresztmetszetét adja.
1990-től öt kárpátaljai író – Balla László, Balla D. Károly, Horváth Sándor, Füzesi Magda, Vári Fábián László – tagja a Magyar Írószövetségnek.
Kárpátalján három József Attila-díjas irodalmár él: Balla D. Károly, Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály.
(forrás: http://www.karpatalja.org.ua)
Látogasson el:
Legújabb hírek:
NDA:
Hírlevél: