felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Az õrségi határõrök egykor gazdálkodók és álattenyésztõk, juhászok voltak. A 19-20. század fordulóján az agrárbirtokok örökösödési felosztások következtében egyre kisebbek lettek, úgyhogy birtokosaikat alig tudták eltartani. Ekkor indult meg a kivándorlás, új lehetõségek keresésére. Az itthonmaradottak más megélhetési források után néztek, új foglalkozások felé fordultak és sokan iparosokká és kereskedõkké váltak. Egyfajta közvetítõ szerep is megfigyelhetõ volt. Voltak, akik mint fuvarosak fát szállítottak az Alpok erdeibõl Dunántúlra, és helyette bort hoztak vissza. Mivel a fuvarosoknak lovakra volt szükségük, fellendült a lovak tenyésztése. Az õrségi lótenyésztõk igen eredményesek voltak. A helyi kézmûvesség is újra lendületet vett. Elkezdtek szövéssel foglalkozni, agyagárukat, késeket készítettek, kosarakat fontak, táskákat kötöttek, többen seprûkötéssel foglalkoztak. Miután a nyugat-magyarországi megyék elcsatolt részei Ausztriához kerültek, a nagy világgazdasági válság megint nagyszámú falusi lakost arra kényszerített, hogy tengerentúlon keressen új hazát és megélhetõségi lehetõséget. A második világháború után az örökölt gazdasági struktúrák végleg feloldódtak. Ahogy már említettük, Burgenlandra nem voltak jellemzõek nagy városi csomópontok. Ezek Magyarország területén maradtak. A falusi közösségek eddigi élete megváltozott. Elõnyösebb és hasznosabb lett munkát vállalni a városokban, mint otthon a gazdasági birtokon dolgozni. Sok munkás magával is vitte családját a nagyvárosokba (elsõsorban Bécs és Grác), vagy a városok környékére.

Ez is hozzájárult többek között ahhoz, hogy a magyar községek lakosságának a száma majdnem a felére csökkent. A falusi kézmûves üzemek hátrányos helyzetbe kerültek. Sok malom, asztalos- és kovácsüzem, sõt, még számos bolt is fölöslegessé vált. Sok ilyen üzemet be kellett zárni. Csak kevés gazdasági üzem maradt az egyes falvakban. Áruházak, szupermarketek nyíltak meg. A második világháború utáni magyarországi gazdaságpolitika sem volt alkalmas arra, hogy Burgenland gazdaságának kedvezzen. A szakértõk többsége egyetért abban, hogy Burgenland gazdaságpolitikai fejlesztésé hosszú idõn át tudatosan vissza is tartották. Túlságosan jelen volt a kommunista terjeszkedési ideológiától való félelem. Így Ausztria legkeletibb tartománya egészen a magyar rendszerváltásig és Ausztria EU-csatlakozásáig a legelmaradottabb és leginkább szubvenciókra szoruló régiója maradt. Ezt az úniós szervek is elismerték és Burgenland Ausztria EU-tagsága óta különösen kimagasló felzárkózási támogatásokban részesül az úniós strukturális alapokból (Ziel-1-Gebiet = elsõdleges célterület). Ennek és a magyarországi rendszerváltásnak köszönhetõen az utóbbi években erõsen fellendült a burgenlandi gazdaság. Sok kisvállalkozásból középvállalat lett, számos projektet létesítettek (fõleg idegenforgalmi területen), kereset mutatkozik magyarul tudók iránt, a kelet-nyugati infrastruktúra fejlesztését elsõdleges fontosságúnak nyilvánították és külön támogatásban részesülnek a határmenti együttmûködések is. Idegenforgalmi fejlesztésként számos új termálfürdõ, sportlétesítmény, szálloda, szabadidõ- és élménypark létesült ill. bõvült. Nagyobb jelentõséget kapott a minõségi „családi” turizmus is, fõleg Észak-Burgenlandban. A térség magyar kisebbségi vállalkozóinak leginkább kisvállalataik vannak. Sok magyar kisebbségi dolgozik azonban prosperáló burgenlandi középvállalatoknál részben felelõs vezetõi pozícióban is. Az Õrség, Felsõpulya ill. az egyéb nagyobb magyar közösségek települései nem jelentõs idegenforgalmi területek. Sok vonzáskörzet és létesítmény azonban közvetlen közelükben helyezkedik el. Ezeken a területeken számos kisebbségi vendéglõst és panzióst is találhatunk.

(Kelemen László: A burgenlandi magyarok)

elküldöm e-mailben nyomtatóbarát verzió

feliratkozás
leiratkozás