"Mély benyomást tettek rám az itt lakók s ez a táj"

Minap érkezett a hír, hogy elhagyja ungvári állomáshelyét Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, aki több mint öt éven át irányította a kárpátaljai megyeszékhelyen a magyar külképviseletet. A búcsúzó diplomatát ennek okán egyfajta mérlegvonásra kértük.

- Nem sokkal azután, hogy 2005-ben elfoglalta állomáshelyét, lapunknak nyilatkozva legfontosabb feladatának az ukrán-magyar kapcsolatok ápolását, illetve az anyaország és a kárpátaljai magyarság közötti kapcsolattartás biztosítását nevezte. Öt év távlatából hogy látja, sikerült megvalósítani a célkitűzéseit?

- Azt hiszem, hogy összességében igen. Az állomáshelyemre való kiérkezésemet követően nagyon szépen alakultak a felsőbb szintű, tehát államfői, miniszterelnöki, miniszteri szintű kapcsolatok országaink között. Mint emlékezetes, 2005-2007-ben nem volt olyan év, hogy ne került volna sor állam- vagy kormányfői találkozóra. Sajnálatos módon 2008-ban és 2009-ben úgy alakultak az események, hogy nem volt legfelsőbb szintű találkozó. Az olvasók is emlékezhetnek rá, hogy ebben az időszakban jelentek meg a Vakarcsuk-féle oktatásügyi rendelkezések, s az akkori ukrajnai vezetés is olyan irányban mozdult el, ami hátrányosan érintette a kárpátaljai magyarságot. Magyarországnak ez év tavaszától új kormánya van, s megindult a kapcsolatok felvétele az új kijevi vezetéssel. Még nem is volt hivatalban az Orbán-kormány, amikor Martonyi János kijelölt külügyminiszter és Németh Zsolt leendő államtitkár ellátogattak Kijevbe. A kapcsolatfelvételnek máris megvannak az első eredményei. Ezek között említeném, hogy október 6-án ukrajnai látogatást tesz s koszorúzni fog Nagyszőlősön, a Perényi-szobornál Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke. Ugyancsak tervezik Schmitt Pál magyar köztársasági elnök ukrajnai s ezen belül kárpátaljai látogatását. Végül szintén napirenden van egy külügyminiszteri találkozó a két ország között. Ennek alapján elmondható, hogy kapcsolataink ismételten fellendülőben vannak, s reméljük, hogy sikerül kiküszöbölni a még meglévő nehézségeket, különösen a kárpátaljai magyarság vonatkozásában. Mert látjuk ugyan, hogy a felsőoktatási felvételi tekintetében történt előrelépés, de ezt a folyamatot tovább kell vinni. Kevés, hogy mint jelenleg tapasztalhatjuk, nem tartják be a hatályos kisebbségellenes rendelkezéseket és törvényeket, melyek közül némelyik nem harmonizál az európai jogrendszerrel. Ezeket a rendelkezéseket és jogszabályokat meg kell szüntetni, amiről csak tárgyalásos úton lehet meggyőzni a kijevi illetékeseket. A közeljövő magas szintű találkozói kiváló lehetőséget biztosítanak a még meglévő problémák orvoslására, méghozzá nem az ígéretek, hanem a törvény- és rendeletalkotás szintjén.

- Ungvári megbízatásának idejére esett Magyarországnak a schengeni határellenőrzési rendszerhez való csatlakozása, s az ebből fakadó szigorított vízumkiadási rendszer meghonosítása itt, Kárpátalján. Hogyan látta ezt a folyamatot belülről technikailag és emberileg?

- Amikor 2007 decemberében Magyarország csatlakozott a schengeni rendszerhez, az a paradox helyzet állt elő, hogy Európa számos állama irányában leszerelték a határsorompókat, ugyanakkor az ország a schengeni övezet külső határa lett több országgal, köztük Ukrajnával szemben is, ahol nagy számban él magyar kisebbség. Tekintettel erre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarországnak sikerült megvívnia a harcot Brüsszellel a kishatárforgalmi rendszer bevezetése vonatkozásában, s a határ menti sáv, ahol a kishatárforgalmi engedélyek érvényesek, ma egészen Nyíregyházáig húzódik. Nagy eredménynek tartom, hogy Magyarország volt az első, amelynek sikerült kishatárforgalmi megállapodást kötnie Ukrajnával, s ezt követően jött létre hasonló megállapodás Szlovákiával, Lengyelországgal és Romániával. Sokan aggódtak, hogy problémákat okoz majd a kishatárforgalmi rendszer, s a kishatárforgalmi engedélyekkel Párizsig utaznak majd az ukrán állampolgárok, de hál' istennek nem igazolódtak ezek a félelmek. A kárpátaljai lakosság érettségről és nagyfokú felelősségtudatról tett tanúbizonyságot, a szabálysértések aránya ezredszázalékokban sem fejezhető ki. Az új vízumkiadási rendszer bevezetésekor a magyar külügyminisztérium mind az ungvári főkonzulátust, mind a beregszászi konzulátust megerősítette, hogy el tudjuk látni a feladatainkat. Ezenkívül láttuk, hogy a szigorúbb schengeni vízumkiadási rendszer, a megkövetelt nagyszámú igazolás nehezebbé teszi a kapcsolattartást az anyaországgal a kárpátaljai magyarság számára, ezért lehetővé tettük, hogy a két kárpátaljai magyar szervezet, a KMKSZ és az UMDSZ támogató nyilatkozatokat adjon ki a hozzájuk fordulóknak. Így sikerült elérnünk, hogy jelenleg szinte csak az nem kap vízumot a kárpátaljai magyarok közül, aki nem igényel. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy mind a kiadott vízumok, mind a kishatárforgalmi igazolványok száma elmarad a várakozásainktól. A magyar-ukrán kishatárforgalmi egyezmény által érintett sávban például mintegy 500 ezren élnek Kárpátalján, azaz ennyien lennének jogosultak a kishatárforgalmi engedély kiváltására, de pillanatnyilag csupán 15-20 százalékuk igényelte az okmányt. Hasonló a helyzet a schengeni vízumokkal is, az új vízumkiadási rendszer bevezetésével nagyon visszaesett az igénylők száma. Tavaly például körülbelül feleannyi vízumot adtunk ki egy év alatt, mint a Schengent megelőző periódusban. Ennek persze több oka is van. Közrejátszik benne például a nemzetközi gazdasági válság, amely nagyon visszafogja az utazókedvet. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ma már távolról sem csupán a kárpátaljai magyar külképviseleteken szerezhető be a régióban a schengeni vízum.

- Egyszer úgy fogalmazott, hogy Kárpátalján egy diplomatának nem elegendő az állomáshelyén tartózkodni, hanem a kárpátaljaiak, a helyi magyarság között kell élnie. Sikerült beilleszkednie?

- Igen. Méghozzá olyannyira, hogy ha tehetem, a munkaidő végeztével mindjárt megszabadulok az egyenruhámat jelentő öltönytől, farmert, pulóvert húzok, s úgy megyek ki a városba. Ezenkívül is bejártam Kárpátalja minden zugát. A két magyar szervezet rendkívül sok rendezvényt szervez, amelyeken nekünk, magyar diplomatáknak ott a helyünk. Az elmúlt években csak elvétve fordulhatott elő olyan rendezvény Kárpátalján, amelyen magyar konzul ne lett volna jelen. Nagyon gyümölcsöző kapcsolatrendszert építettem ki a helybéliekkel, s nagyon jól éreztem magam a körükben. Számos barátra találtam itt, akikkel - remélem - a jövőben is tartani tudom a kapcsolatot.

- Milyen véleménye alakult ki a kárpátaljai emberekről, ezen belül az itt élő magyarokról?

- Valamennyi Kárpát-medencei magyar kisebbség közül talán a kárpátaljai van a legnehezebb helyzetben. Már csak azért is, hiszen sokáig a szovjetrendszer által bezárva élt. Ugyanakkor, tapasztalataim szerint, ennek a hátrányos helyzetnek sajátos módon van egy másik vetülete is, hiszen azt látom, hogy a kárpátaljai magyarság a jég hátán is megél. Minden nehézség ellenére máig fenn tudott maradni, meg tudta őrizni magyarságtudatát, összetartozását. Most, hogy a világ errefelé is kitárult, a kárpátaljai magyarság legfőbb problémáját meglátásom szerint az okozza, hogy nincs helyben elég munkahely. Láthatóan nagy a tudásszomja a kárpátaljai fiatalságnak, amit ki is elégíthetnek immár a beregszászi és az ungvári felsőoktatási intézmények által, ugyanakkor az idősebbeknél, különösen a vidéken, falun élőknél tapasztaltam némi beletörődést a helyzetükbe. Vidéki útjaim során mindig kihasználtam a lehetőséget, hogy beszéljek a helybéliekkel, nem mulasztottam el, hogy például Nagydobronyban vagy Nagymuzsalyban vásároljak valamit az út mellett portékájukat kínáló termelőktől. A leggyakoribb problémák, amik beszélgetéseink során előkerültek, azok voltak, hogy zárt, kicsi a piac. Miközben Kárpátalján nagyon jó a föld minősége, mégis sokszor parlagon hever, nem tisztázottak a tulajdonviszonyok, s nem szerveződnek értékesítési szövetkezetek. Úgy vélem, a nagyobb szervezettség a kitörési lehetőséget jelenthetné számos földművelésből vagy állattenyésztésből élő kárpátaljainak, akik most valóban ki vannak szolgáltatva a nagy felvásárlóknak. Ugyancsak problémának látom, hogy a magas kvalifikációt igénylő posztokon, például a bíróságokon, ügyészségeken, egyéb hivatalokban nagyon kevés magyart látni. Ez nyilván azzal is összefüggésben van, hogy a 40-50 évesek korosztályában viszonylag kevesen beszélik jól az ukrán nyelvet. Úgy vélem, hogy ez a helyzet a mai képzettebb fiatalok hivatali előrelépésével javulhat.

- Itteni megbízatása véget ért. Hogyan tovább? Hova tovább?

- Visszatérek Budapestre, a Külügyminisztériumba. Úgy tájékoztattak előzetesen, hogy a balkáni főosztályra térek vissza, ahol ungvári kinevezésemet megelőzően dolgoztam. A nemzetközi diplomáciában szabály, hogy ugyanazon posztot nem lehet kétszer betölteni, ezért hivatalosan nem térhetek vissza már Kárpátaljára, de bizonyos, hogy magánemberként, turistaként sokszor járok majd erre, mert mély benyomást tettek rám az itt lakók s ez a táj.

hk

Forrás: Kárpátalja hetilap