A legenda házhoz jön

A bostoni származású Margolin tizenöt évesen ismerkedett meg hangszerével, és egyből a helyi rock kocsmák színpadain találta magát különböző bandákban zenélve éjjelente. A belőle áradó muzsikát Chuck Berry nótái és Muddy Waters lemezei inspirálták.

Utóbbi egy közös koncert alkalmával figyelt fel a tehetséges Bobra, aki aktuális zenekarával Muddy előtt lépett színre. Waters nem sokat teketóriázott, az épp akkor elveszített gitárosa helyét kínálta fel számára. Így 1973-80-ig együtt terjesztették a blues igéjét. Muddy igaz barát, kitűnő tanár és óvó atya volt egy személyben, Margolin nemcsak a bluesról, magáról a nagybetűs életről is sokat tanult tőle. Több Grammy-díjas lemezt készítenek együtt, s a The Last Waltz címen futó nagykoncertjük alapján Martin Scorcese készítette az azonos című filmet.

Muddytól elválva Bob Washingtonban próbált szerencsét, ahol a The Nighthawks és a The Charlottesville Blues All-Stars együttesekben játszott.

Margolin első szólólemeze (The Old School) 1989-ben jelent meg, s ezt sorjázták a jobbnál-jobb korongok. A Steady Rollin’ becenévre hallgató Margolin az amerikai blues krémjével állt egy színpadon: vendégként feltűnik Pinetop Perkins bandájában, megjelenik Jerry Portnoy blues szájharmonikás fellépésein, koncertezett Etta James-szel, Johhny Winterrel, s B.B. Kinggel is turnézott, ezenkívül a 1990-es évektől a Blues Revue magazin publicistájaként ír a zenei stílusról.