Szentlászló megszállásának 19. évfordulójára emlékeztek

Szentlászlón, Čepinski Martinciban, az eszéki központi temetőben, az Anna sírkertben, a rétfalusi magyar temetőben és az ernesztini temetőben koszorúztak az emlékezők és fejet hajtottak a hősök emléke előtt. A szentlászlói Honvédők Parkjában alkalmi műsorral emlékeztek meg a település védőinek hősiességéről és tragédiájáról. A még mindig befejezetlen emlékműnél a település és a honvédők egyesületének képviselői, a megye és a járás elöljárói, a helyi egyesületek képviselői és a bajtársak gyújtottak gyertyát és helyezték el a megemlékezés és a hála virágait. A helyi általános iskolások alkalmi szavalatokat adtak elő, majd Kocsis László, Szentlászló védelmi parancsnoka méltóságteljesen felolvasta az elesettek névsorát.

- Sokszor és sokan elmondták, hogy Szentlászló Eszéknek azt jelenti, mint Vukovár Horvátországnak. 152 napig ez a település volt Eszék város első védelmi vonala. Szentlászló óriási, erejét meghaladó áldozatot hozott, és a feladatot mi önként vállaltunk fel. Védtük saját otthonainkat, védtük saját hazánkat. Mi honvédők azonban úgy véljük, hogy az ország, a mi országunk nem szentel kellő figyelmet a településnek. Akkoriban sokat emlegették településünket, sokszor dicsérték, napjainkban azonban már nem is emlegetnek minket, pedig itt egy egész szakasz veszett oda. A szentlászlói védők az első napokban még 68-an voltak, szinte mindannyian odavesztek, tíz emberről azóta sem tudunk semmit. Persze büszkék vagyunk arra, hogy részesei lehettünk a horvát állam megalapításának. Itt Szentlászlón olyan dolgokat éltünk meg, amiről sose gondoltuk volna, hogy megtörténhetnek. Az elesettek mellett 76 súlyos sérültünk is volt, a falura megszámlálhatatlan gránátot lőttek ki. Büszkék vagyunk a védelemben vállalt hősi szerepünkre, ezért reméljük, hogy a 20. évfordulóra elkészül az elesettek tiszteletére emelt emlékmű is - mondta beszédében Kocsis.

- Amikor ezekre a szomorú, ám büszke napokra emlékezünk, nem könnyű beszélni egyes dolgokról. A menekültségünk éveiben dicsért honvédők voltunk, napjainkban azonban gyakorlatilag megfeledkeztek rólunk. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítettek a település védelmében - Čepinski Martincitól Vukáig -, továbbá az eszéki fiúknak, a külföldi és a hazai önkénteseknek. Sajnos a védelmünk nem tudott ellenállni a szerb erők támadásainak, de segíteni tudtunk Eszéknek, hogy megszervezze védelmét és összpontosítsa a maradék erejét. Azokban az időkben nem volt fontos, hogy ki milyen nemzetiségű. Összetartottunk. Horvátok, magyarok, szerbek és a többiek, mert mindannyiunk közös célkitűzése a független Horvátország volt. És ezt bizonyítja az elesettek névsora is - mondta Ferenc László szentlászlói védő.

Az első háborús esemény 1991. június 26-án történt Szentlászlón, aznap sebesült meg az első honvédő, miután a szomszédos települések lakosai úttorlaszokat állítottak fel. Szentlászló 1991. november 24-én esett el. A szomszédos Ernesztin megszállását követően a települést bekerítették és a védők és a sebesültek ellátmány nélkül maradtak. A szentlászlóiak november 23-án délután öt órakor kitörtek az ostromgyűrűből...

F. R.