Ékes kálváriáink

A kálváriaalapítás nagy korszaka a XIX. és a XX. század fordulója volt, a napjainkban is létezők többségét ebben a korszakban állították fel. Az elmúlt fél évszázad ateista világát megsínylették ezek a szakrális emlékművek is, de a szabadkai, a nagybecskereki, a szávaszentdemeteri (mitrovicai) püspökség területén 2008-ban az Illyés Közalapítvány, a Tartományi Művelődési Titkárság és a Szülőföld Alap támogatásával megvalósuló terepmunka során 84-et találtak a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai, 56 Bácskában, 22 Bánságban, 5 Szerémségben áll.

A topolyai kálvária

Az épületegyüttesek állaga településenként változó. A Topolyai Múzeumban május közepéig látogatható a napjainkban is álló kálváriákról készült fényképekből összeválogatott kiállítás. A fotók elsősorban a keresztút állomásait mutatják be, de a különböző korszakok térszervezését, a történelmi stílusok hatását is láthatjuk ezeken a komplex szakrális emlékműveken, amelyeket a XVIII. század végétől a XXI. század első évtizedéig emeltek, ugyanis az utolsó vajdasági kálváriát 2009-ben létesítették Oromon. A nagyméretű, hangulatos fotók segítségével – melyeket Željko Vukelić készített-, elmélyült sétát tehetünk a vajdasági kálváriadombokon. A katalógus pedig a fotókon kívül értékes tanulmányt is tartalmaz, a kiállítás szerzőjétől, Beszédes Valériától.

Klamár Zoltán személyes emlékeit felidéző, ihletett esszével nyitotta meg a kiállítást, és ajándékkal köszöntötte a szerzőt, az idén hatvanéves Beszédes Valériát (fotó: Lakatos János)