Az aranykalitka bevágott ajtaja

Valódi sikerdarabhoz, egy világszerte ismert drámához nyúlt a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, Ibsen Nóráját Szekeres Csaba rendezésében vitte színre a társulat. Szekeres visszatérő a színház életében, dolgozott már Szabadkán felolvasószínházi keretek között, illetve ő rendezte a társulat Záróra című előadása alapján készült Blue Moon című filmet is.

Az újabb együttműködés egy érdekes előadást szült, amiben a jelmez- és a díszletvilág valahová a múltba, a Nóra megírásával párhuzamba hozható idősíkba kalauzol bennünket, ám a tartalom, a történetmesélés, az előadás szövete sokban mai, sokban aktuális. Habár erre jó eséllyel csak közben, az előadás folyásával párhuzamosan érzünk rá, egy-egy mondat megül a fülünkben, saját sorsunkat visszhangozza, egy-egy tett, utalás során életünk bizonyos eseményei, ismerőseink, barátaink történetei villanhatnak emlékezetünkbe, mintha csak a mindennapi élet mozzanatainak fűzére került volna feldolgozásra.

Láttunk már mindannyian, talán ismerünk is olyan felnőtt fiatal nőt, aki nem ismeri az életet, aki úgy nőtt fel, mintha közben végig aranykalitkában tartották volna, az életnek csak a rózsaszínbe bújtatott vízióját látta/látja, miközben elsuhan mellette a valóság, nem érzékeli a világ rezzenéseit, az utcáról betérők mondataiból is csak játékot, szórakoztató történeteket vél kiszüremleni. Nóra (Kalmár Zsuzsa) egy ilyen nő, aki még felnőtt korában is babákkal játszik, apró csínytevéseket próbál elrejteni férje, az olykor önkéntelenül is apaszerepbe átlépő Helmer (Mess Attila) elől, akivel csodálatosnak, gondtalannak tűnő életük pár óra alatt úgy omlik össze, mint egy gyenge szellő által elsodort kártyavár. Életük valószerűtlenségébe picinyke családjuk egyetlen barátja, a halálos beteg Rank doktor (Szilágyi Nándor) lát bele, aki mindenkinél jobban ismeri a nőt, aki a férj látszatszerelmével ellentétben valós érzelmeket táplál, és kimondatlanul is mindenben Nóra mellett áll. Ő a barát, a testvér, a titkok tudója, az éppen csak felvillanó, de ezáltal igazán erőteljessé, hihetővé váló reménytelen szerelem megtestesítője.

A három, csaknem szimbiózisban élő ember életét két jövevény zavarja meg, két őszinte, viharvert karakter, Lindéné és Krogstad. Lindéné (KörmöciPetronella) Nóra gyermekkori barátnője, az egyetlen, aki kertelés nélkül gyermeknek nevezi régen látott pajtását, aki keserves, mások boldogulásáért feláldozott életéből nyert tapasztalatával, csendben, nyugalomban átgondolva a sokáig homályos történetszálakat, igyekszik megoldást keresni Nórának a hazugságok, az elhallgatott tettek miatt előállt helyzetére. Krogstad (Péter Ferenc) sokkal kellemetlenebb jelenség, megjelenésével felkavarja az évek óta nyugodt állóvizet a ház táján, Nóra gondatlanul „elkövetett” tartozását egy gondatlanul kimondott ígérettel igyekszik rendezni, amely ígéret nyomán a törékeny nő valósággal megőrül.

A helyzetet végül Lindéné oldja fel, valamikori jegyese, Krogstad karjába fűzve karját, megnyugtatva a szörnyetegnek tűnő, érzéketlenségébe süllyedt férfiút. A dolgokat viszont úgy rendezi el, hogy barátnője a történet utolsó estéjén „felébredjen”: Nóra rádöbben, nem élt még, nem is szíveli ezt az aranykalitkát, férje nem is őt szereti, csak azt az eszményképet, amelybe ő akarva-akaratlanul beleillesztette magát.

Bájos és félelmetes történet is egyben a szabadkai Nóra, hétköznapi mondanivalója a legijesztőbb: hány olyan házaspárt, élettársi kapcsolatban élőt ismerünk, akik évek óta nem beszéltek egyetlen tartalmas mondatot sem egymással, hány olyan ház van, ahol az ott élők csak úgymond elélnek egymás mellett, közben a megszokáson kívül semmi nem köti őket egymáshoz? Hány olyan családba csöppentünk bele eddigi életünk során, amelyben a külcsín megvan, ám nincs tartalom, amelyben a külvilág felé mutatottakról – megismervén a család életét – kiderül, hogy fényévekre van a valóságtól? Biztos vagyok benne, hogy sokat. Mert „szeretlek” és „szeretlek” között áthidalhatatlan lehet a különbség.

Szereposztás: Helmer – Mess Attila, Nóra – Kalmár Zsuzsa, Rank doktor – Szilágyi Nándor, Lindéné – Körmöci Petronella, Krogstad – Péter Ferenc. Díszletterv: Szilágyi Nándor. Jelmezterv: Pesitz Mónika. Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza. Koreográfia: Rogács László. Rendezőasszisztens: Kovács Szabina. Rendező: Szekeres Csaba.


Török Arnold