5. Lipiki Magyar Napok

Szombaton, október 16-án a régi hangszerek és a cukorból készült édességek kiállításával kezdődött a rendezvény. A tárlat sok érdeklődőt vonzott. Vasárnap a helyi kultúregyesület szekciói és vendégeik léptek közönség elé. A rendezvényről a Lipiki Magyarok Közösségének elnökével, Főző Dragutinnal beszélgettünk.

- Immár ötödik alkalommal hoztuk tető alá népszerű és nagysikerű rendezvényünket. Szombaton két kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, mindkettőt az egyesületünk tagjai állították össze. Régi hangszereket, valamint cukorból készült finomságokat, mondhatni művészi alkotásokat, láthattak és csodálhattak meg az érdeklődők. A cukorból készült alkotások Kurjákovics Rozália nevéhez fűződnek, ő a kezdetektől fogva tagja egyesületünknek, noha régóta Zágrábban él és dolgozik. A szíve azonban mindig hazahúzza, mivel itt született, és ezért is végez önfeláldozó munkát az egyesületért. Elégedetten vettük tudomásul, hogy a meghívott vendégeink mindegyike megérkezett a rendezvényre. A város polgármestere, Antun Haramija és Molnár Iván tanácselnök is megtisztelte jelenlétével az 5. Lipiki Magyar Napokat. A környéken működő magyar szervezetek képviselői is eljöttek, így szeretettel fogadhattuk a kaproncaiakat, a gerbaváciakat, a grubisnopoljeieket és a daruváriakat is. Nagy örömünkre a MESZ vezetősége is elfogadta meghívásunkat, jelen volt Juhász Sándor, a MESZ elnöke, valamint Kel József alelnök, és a HMNT alelnöke, Bognár Attila is ellátogatott hozzánk.

- A fellépők között köszönthettük a kórógyi Ady Endre MME zenészeit, valamint a kaposvári vendégeinket, a kaposvári horvát kisebbségi önkormányzat énekkarának tagjait, az első külföldi vendégeinket. A nyár végén náluk vendégszerepeltünk, most viszonozták látogatásunkat. Reméljük, egy hosszú távú együttműködésnek nézünk elébe - mondta Főző.

A Lipiki Magyarok Közösségének tánccsoportja mindig élő zenekari kísérettel lép a publikum elé. A tánccsoport egyik vezetőjét, Vjekoslav Martinićot arról kérdeztük, hogy mikor alakult a szekció.
- Két éve kezdtünk el tánccal foglalkozni, akkor alakult meg a csoport. Én a munka zenei részét vezetem, a tánccal a feleségem foglalkozik. A zenekar saját hangszereken játszik, a legnagyobb gondot a táncpróbák megtartása jelenti. Ennek ellenére örömmel mondhatom el, hogy egyre több fiatal csatlakozik hozzánk. Az egyesület tánccsoportjának létszáma állandóan húsz körül alakul. Örömmel vesszük, hogy egyre több fellépési lehetőségünk adódik.
A magyar táncok és énekek mellet a tájhoz fűződő egyéb hagyományokat is ápolunk, ennek köszönhetjük kaposvári vendégszereplésünket is. A hangszerkiállítás feltűnően nagy érdeklődést váltott ki, a régi zeneeszközöket sokan ki is próbálták. A közeljövőben zenei foglalkozás indítását tervezzük, szeretnénk, ha minél több fiatalt bekapcsolódna a munkánkba.

A Kaposvári Horvát Önkormányzat énekkara is viszonylag fiatalnak mondható.

- Az énekkar tagjai a Horvát-Magyar Baráti Társaság tagjai is egyben, és van köztük olyan is, aki nem beszéli a horvát nyelvet és nem is horvát nemzetiségű, ám az ország iránt érzett vonzalmának hódol azzal, hogy az énekkarban tevékenykedik. Az énekkar tagjainak zöme azonban magyarországi horvát. Repertoárunk bő, minden területről hoztunk énekeket Lipikre is. A közönségnek drávamenti, muraközi és sokác énekekkel mutatkoztunk be - mondta lapunknak Arató Józsefné Kosz Marica, a kaposvári énekkar vezetője.
A kaposváriak küldöttségében volt Kollárovics János is, aki a horvátországi Pupelicában született.

- A Bjelovár-Bilogora megyei Pupelicában magyar családba születtem, mindig is magyar voltam, az őseim mind magyarok voltak a településen. 1940 januárjában keresztelt meg Sandrovecen Füstös Ádám plébános. Még az év októberében menekültként kerültünk Magyarországra, Barcsra, utána pedig Visnye községben telepedtünk le, ahol apám uradalmi cselédként kapott munkát. Többször költöztünk az évek során, végül Kaposváron maradtunk. Itt kedves és barátságos emberekkel találkoztam, azonban a régi jómódot, a régi gazdasági jólétet, ami valamikor jellemezte ezt a tájat, nem lehet már látni, ám az emberek szívélyességét megtapasztaltuk. A helyzet itt sem kecsegtető, de jó látni, hogy vannak még erre magyarok és még jobb megtapasztalni, hogy összetartanak. Ez felemelő érzés. A szívem persze összeszorul, hiszen itt születtem, ez a szülőföldem, az otthonom azonban már Magyarország - mondta lapunknak János bácsi.