Tankönyv, te drága?

Gyakran van rá példa, hogy a tanárok a meglévő iskolai tankönyv ellenére drága pénzért egy másikat is vásároltatnak a szülőkkel. Mi jogosítja fel őket erre? Egyáltalán: változtathat-e a tananyagon, illetve használhat-e alternatív segédeszközöket egy iskolai oktató? – van ilyen?

– Jogában áll egy állami iskola tanárának a tanintézmény által biztosított könyveken kívül mást vásároltatni a szülővel?

– Az oktatási minisztérium minden tanévben kiad egy listát, amelyben tantárgyak szerint feltünteti azokat a tankönyveket, amelyeket használatra ajánl. Ezen a listán belül van joga a tanárnak választásra.

– A szaktárca meghatározott valamilyen felső határt az árak tekintetében?

– Semmilyen felső határ nincs, és mivel a tankönyveket nem csak állami nyomdákban állítják elő, az árak a kiadótól és az értékesítőtől függnek.

– Magyarországon bevett szokás az alternatív könyvhasználat. Nálunk e téren mi a helyzet?

– Ukrajnában is több könyv közül választhat a tanár. Ha a magyar iskolákat vesszük alapul, szűkül a lista, mert fordítás csak egyes tankönyvekről készül. Az ukrán tanintézetekben viszont a tanár több tankönyvből is válogathat az osztály összetételétől és a gyermekek, valamint a szülők igényeitől függően.

– Mi a helyzet az idegen nyelvű, például német vagy angol tankönyvekkel?

– Ott, ahol emelt szintű óraszámban tanulják az idegen nyelvet, a pedagógus ajánlhat külföldi, drága könyveket, de csak abban az esetben, ha megvan rá a minisztériumi engedély. Ukrajnában ugyanis a hatályos törvény szerint csak azokat a kiadványokat, segédanyagokat lehet használni az órákon, amelyeket az oktatási minisztérium engedélyez.

– Eltérhet-e a tanár az állami programtól?

– Húsz százalékban van joga változtatni a szaktárca által kiadott programon, de teljesen nem térhet el annak főbb pontjaitól. A változtatásnak a tanulók érdekeit kell szolgálnia, arra kell irányulnia, hogy jobban elsajátíthassák a tananyagot.

H. Cs.

Forrás: Kárpáti Igaz Szó