Régiók
Események
2024. december
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | ||||||
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
| 30 | 31 |
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
Rozsnyó
Szlovákia
Roňava
eMagyar pont:
048 01 Rozsnyó
Komensky utca 4.
Üzemeltető:
Szövetség a Közös Célokért
Szendi Erzsébet
Tel.: +421-58-788 33 10
Fax: +421-58-788 33 11
E-mail: rozsnyo@szakc.sk
A további információkat keresse a Szövetség a Közös Célokért honlapján
A Sajó folyó partján a Rozsnyói-medencében terül el.
Az első írásos emlék 1291-ből ered, ahol Rosnou néven említik. Rozsnyó első okleveles említése 1291-ből való, mikor III. András Lodomér esztergomi érseknek adományozta. Városként nevével először I. (Nagy) Lajos uralkodása idején találkozhatunk. Városi rangot 1382-ben kapott. Kezdetektől fogva a bányászat jelentős szerepet töltött be a város életében. Bányásztak vasat, rezet, de aranyat és ezüstöt is.
(Vasbányája ma is működik.)
1410-ben Zsigmond újból megerősítette a város jogait. Később kiváltságait elveszítette. A 15. század közepén a husziták elfoglalták, s csak Mátyás hadai tudták őket elűzni. A hódoltság idején a törökök többször sarcolták a várost.
A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt.
Mária Terézia uralkodása idején lett Rozsnyó püspöki székhely. A rozsnyói római katolikus püspökség kiterjedt Gömör és Torna vármegyék teljes területére, valamint Nógrád, Abaúj és Zólyom megyék egyes részeire. A püspöki székesegyházul szolgáló templom a 13. század végén gótikus stílusban épült. A husziták megrongálták, és Bakócz Tamás érsek építtette újjá 1514-1516 között. A 16. század közepén a protestánsok foglalták el, és 1670-ben kapták vissza a katolikusok. Az evangélikus templom korai klasszicista, 1786-1788 között épült, a türelmi rendelet előírásai szerint zárt területen, torony nélkül. A püspöki palota egyik része a jezsuiták rendháza volt, s az 1660-as években épült, a másik részét az esztergomi érsek tiszttartója építtette a 17. század végén.
1775-től római katolikus püspöki székhely.
Rozsnyónak az 1850-es évek elején 6100, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt. Ebben az időben itt húzódott a magyar-szlovák nyelvhatár. Legrégibb lakói betelepült német bányászok voltak. Rozsnyó bányaváros volt, de a 19. század közepén már nem a bányászkodás a lakosság fő foglalkozása. Az Alföldön ismertek voltak a rozsnyói vászonfehérítők, akik összegyűjtötték a vásznakat és a debreceni vásárra kitisztítva vitték vissza. Híres volt a város Markó-féle bőrgyára is. Alapítója Markó József, a napóleoni háborúk veteránja. A Markó-féle gyár Gömör megye egyetlen bőrgyára; az 1860-as években 50 állandó munkást foglalkoztatott. Ezenkívül még több százan köszönhették megélhetésüket a gyárnak.
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának székhelye volt.
Gömör- és Kishont vármegye
Területe 4279 km2, ebből elvettek 3956 km2-t. Népessége 188.098 lélek, ebből elcsatoltak 172.097 lelket. Csehországhoz csatolták.
Dobsina 5021,Jólsva 2705, Rimaszombat 6814, Rozsnyó 6542 lakosú községek
A vármegye megmaradt részének lakossága 1930-ban 17.658 volt.
1938 novemberében, a felvidéki bevonulás következtében, Rozsnyó visszatért az anyaországhoz.
A II. világháború után, Rozsnyót Csehszlovákiához csatolták.
Jeles személyiségek is kapcsolódnak a városhoz.
Itt született 1770. június 29-én Magda Pál író.
Itt született 1796. november 5-én Hollók Imre történész, író.
Itt született 1823. március 11-én Pákh Albert író.
Itt született 1879-ben Tichy Gyula és 1888-ban Tichy Kálmán festőtestvérpár.
Itt hunyt el 1816. január 28-án Császár Endre jogtudós, író.
Itt van eltemetve Bandika, Móricz Zsigmond fiúgyermeke.
A város főtere négyzet alakú ( Bányászok tere ).
A téren van felállítva gróf Andrássy Dénesné márványszobra, aki jótékonyságáról volt híres.
Rozsnyó négyszögletű, tágas piacterét szép házak övezik, ezek közül is kitűnnek a kanonokházak. A város dombos részéről vezették a vizet a főtéren álló medencékbe, a "kasztenekbe", melyek a piactér négy sarkán álltak. Erre azért volt szükség, mert a város nagyobbik felében az ihatatlan víz miatt nem voltak ásott kutak.
A Diák - templomot Lippai György érsek építette 1650-ben a jezsuiták részére. A templom érdekessége az erkélyes barokk stílusú tetőzetet tartó Tűztorony toronyórájával.
A Sajó folyó partján a Rozsnyói-medencében terül el.
Az első írásos emlék 1291-ből ered, ahol Rosnou néven említik. Rozsnyó első okleveles említése 1291-ből való, mikor III. András Lodomér esztergomi érseknek adományozta. Városként nevével először I. (Nagy) Lajos uralkodása idején találkozhatunk. Városi rangot 1382-ben kapott. Kezdetektől fogva a bányászat jelentős szerepet töltött be a város életében. Bányásztak vasat, rezet, de aranyat és ezüstöt is.
(Vasbányája ma is működik.)
1410-ben Zsigmond újból megerősítette a város jogait. Később kiváltságait elveszítette. A 15. század közepén a husziták elfoglalták, s csak Mátyás hadai tudták őket elűzni. A hódoltság idején a törökök többször sarcolták a várost.
A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt.
Mária Terézia uralkodása idején lett Rozsnyó püspöki székhely. A rozsnyói római katolikus püspökség kiterjedt Gömör és Torna vármegyék teljes területére, valamint Nógrád, Abaúj és Zólyom megyék egyes részeire. A püspöki székesegyházul szolgáló templom a 13. század végén gótikus stílusban épült. A husziták megrongálták, és Bakócz Tamás érsek építtette újjá 1514-1516 között. A 16. század közepén a protestánsok foglalták el, és 1670-ben kapták vissza a katolikusok. Az evangélikus templom korai klasszicista, 1786-1788 között épült, a türelmi rendelet előírásai szerint zárt területen, torony nélkül. A püspöki palota egyik része a jezsuiták rendháza volt, s az 1660-as években épült, a másik részét az esztergomi érsek tiszttartója építtette a 17. század végén.
1775-től római katolikus püspöki székhely.
Rozsnyónak az 1850-es évek elején 6100, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt. Ebben az időben itt húzódott a magyar-szlovák nyelvhatár. Legrégibb lakói betelepült német bányászok voltak. Rozsnyó bányaváros volt, de a 19. század közepén már nem a bányászkodás a lakosság fő foglalkozása. Az Alföldön ismertek voltak a rozsnyói vászonfehérítők, akik összegyűjtötték a vásznakat és a debreceni vásárra kitisztítva vitték vissza. Híres volt a város Markó-féle bőrgyára is. Alapítója Markó József, a napóleoni háborúk veteránja. A Markó-féle gyár Gömör megye egyetlen bőrgyára; az 1860-as években 50 állandó munkást foglalkoztatott. Ezenkívül még több százan köszönhették megélhetésüket a gyárnak.
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának székhelye volt.
Gömör- és Kishont vármegye
Területe 4279 km2, ebből elvettek 3956 km2-t. Népessége 188.098 lélek, ebből elcsatoltak 172.097 lelket. Csehországhoz csatolták.
Dobsina 5021,Jólsva 2705, Rimaszombat 6814, Rozsnyó 6542 lakosú községek
A vármegye megmaradt részének lakossága 1930-ban 17.658 volt.
1938 novemberében, a felvidéki bevonulás következtében, Rozsnyó visszatért az anyaországhoz.
A II. világháború után, Rozsnyót Csehszlovákiához csatolták.
Jeles személyiségek is kapcsolódnak a városhoz.
Itt született 1770. június 29-én Magda Pál író.
Itt született 1796. november 5-én Hollók Imre történész, író.
Itt született 1823. március 11-én Pákh Albert író.
Itt született 1879-ben Tichy Gyula és 1888-ban Tichy Kálmán festőtestvérpár.
Itt hunyt el 1816. január 28-án Császár Endre jogtudós, író.
Itt van eltemetve Bandika, Móricz Zsigmond fiúgyermeke.
A város főtere négyzet alakú ( Bányászok tere ).
A téren van felállítva gróf Andrássy Dénesné márványszobra, aki jótékonyságáról volt híres.
Rozsnyó négyszögletű, tágas piacterét szép házak övezik, ezek közül is kitűnnek a kanonokházak. A város dombos részéről vezették a vizet a főtéren álló medencékbe, a "kasztenekbe", melyek a piactér négy sarkán álltak. Erre azért volt szükség, mert a város nagyobbik felében az ihatatlan víz miatt nem voltak ásott kutak.
A Diák - templomot Lippai György érsek építette 1650-ben a jezsuiták részére. A templom érdekessége az erkélyes barokk stílusú tetőzetet tartó Tűztorony toronyórájával.
Látogasson el:
Legújabb hírek:
NDA:
Hírlevél: