Régiók
Események
2024. március
előző hónap következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
             
ECDL segédanyagok
ECDL segédanyagok
Bejelentkezés
felhasználónév: jelszó:

» Regisztráció

» Jelszó emlékeztető

Új iskolát avattak Tiszaújlakon

A nemzeti összefogás eredménye

Ukrajna
2006. szeptember 6.
A nemzeti összefogás eredménye

Kemény fába vágták a fejszéjüket hét évvel ezelőtt Tiszaújlakon azok a bátor kezdeményezők, akik 500 hrivnyával a zsebükben iskolaépítésbe kezdtek. Bár tudták, nem lesz könnyű feladat, de bízva Isten segítségében hozzákezdtek egy nagy-nagy álom megvalósításába. Mert tudták, hogy erős hittel, összefogással hegyeket lehet megmozgatni, s hittek abban, hogy a jó ügy mellé egyre többen állnak majd. Nos, igazuk lett. A világ minden tájáról érkezett segítség, a kezdeményezők által alapított Széchenyi István Alapítvány számlájára mind több támogatás futott be, hogy az egykori életveszélyes, rozoga iskolaépület helyére egy korszerű tanintézményt építsenek. Az elmúlt héten átadásra és felavatásra került a tiszaújlaki Széchenyi István Szakközépiskola épületének első szárnya. Mint a megnyitón Illés István, a Széchenyi Alapítvány elnöke elmondta, úgy tervezik, hogy jövőre felépítik a második szárnyat, s 2010-re átadásra kerülhet majd az étkezde és a tornaterem is.
Az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a megye, a járás, civil és társadalmi szervezetek vezetői, illetve sokan eljöttek a magyarországi támogatók közül is. A vendégeket, a szakadó eső ellenére is kitartó résztvevőket meleg szavakkal köszöntötte Stéfán Sándor tanár, az alapítvány kuratóriumának tagja. Oleg Havasi, a megyei adminisztráció elnöke üdvözölte a nagyszerű kezdeményezést, s okleveleket adott át a támogatóknak. Beszédében kiemelte, hogy az állam is mind nagyobb összegeket fordít az oktatás fejlesztésére, idén mintegy 630 milliót fordítanak e terület finanszírozására. Herczog György, a megyei oktatási főosztály vezetője abbéli örömének adott hangot, hogy összefogással, szponzori támogatással felépülhetett ez az igencsak impozáns iskola. Brenzovics László, a megyei tanács elnökhelyettese nagyra értékelte azt a kitartó munkát, melynek köszönhetően legyőztek minden akadályt, s ma iskolaavatásra kerülhetett sor Tiszaújlakon. Hitből és szeretetből felépített iskola küszöbén állunk, mondta köszöntőjében Wittner Mária, a Magyar Országgyűlés képviselője, ’56-os forradalmár, aki annak a reményének adott hangot, hogy ebből a szeretetből és hitből táplálkozva, az iskola falai között szerzett tudással felvértezve a következő nemzedék egy szebb, emberibb jövőt épít majd fel. Ez az iskola ékes bizonyítéka annak, mivel foglalkozik az érdekvédelmi szervezet – kezdte köszöntőjét Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. – Volt egy lerobbant épület, és egy lerobbant állam. Ennek ellenére voltak emberek, akik mertek belefogni az iskolaépítésbe. Itt helyben kevesen álltak melléjük, de így van ez minden nemes üggyel, mondta az elnök. De ez az építkezés bebizonyította: merni, akarni és tenni kell, s akkor Isten is megsegít. Az élet más területén is az a feladatunk, hogy népünk életerejét, megmaradni vágyását mutassuk fel, hogy ne forduljon el tőlünk a magyarok Istene. Véget ért a nyomorpedagógia korszaka, sommázta Orosz Ildikó, a KMPSZ és a Rákóczi Főiskola elnöke. Ha az ember rátalál a saját maga igazára, hitére, akkor mellé áll a Mindenható, s mellé állnak az embertársak is. Az újlaki iskola ékes bizonyítéka annak, hogy a közösségben van az erő, mondta az elnök asszony. Az iskolaépítés előzményeit elevenítette fel az egyik támogatószervező, Jéger Károly mezőkövesdi apát, és Papp Tihamér atya, aki az iskolaépítés egyik kezdeményezője és lelkes szervezője volt. Isten azért teremtette az embert, hogy általa gazdagabb legyen a világ. De saját munkánk, akaratunk, küzdésünk nélkül Isten sem segít. Ez az iskola, amelyért együtt küzdöttünk, dolgoztunk, egyetemes értékeket képvisel, mondta Tihamér atya, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik együtt álmodtak a kezdeményezőkkel, s az álom megvalósításáért tettek is. Az atya arra is felhívta a figyelmet, hogy a sok munka, a siker semmit nem ér, ha nem lesz méltó folytatás. Ha nem lesznek hivatásuk magaslatán álló pedagógusok, ha nem lesznek olyan tanulók, akik tanulni is akarnak, hogy igaz emberré váljanak, ha nem lesznek olyan szülők, akik hitben, szeretetben nevelik gyermekeiket, ha nem védelmezi az iskolát egy továbbra is elszánt, szeretetben és tenni akarásban összekovácsolódott közösség, ha a társadalom nem az embert tartja a legnagyobb értéknek. Hiszem, hogy volt értelme és lesz folytatása, hiszek az ember méltóságában, aki Isten segítségével szebb jövőt épít, fogalmazott Tihamér atya. Ez az iskola a Magyarországtól elszakított magyarok megmaradását, erejét szimbolizálja, azt a hitet erősíti meg mindannyiunkban, hogy érdemes küzdeni, mondta Kövér László országgyűlési képviselő. Ki kell tekintenünk a határokon túlra, észre kell vennünk, hogy ott testvéreink élnek, s ellenük semmit nem szabad tenni, de értük tenni kötelességünk, fogalmazott Jámbor János, az Eudoxia 20 Alapítvány vezetője. Csodák napjainkban is történnek, ezt bizonyítja az újlaki iskola építése is, hangsúlyozta dr. Hardi F. Gábor (Erzsébetváros), aki hangsúlyozta: erős alapokra kell építeni nem csak egy iskolát, de az életünket is. Mert akinek nincs múltja, nincs jelene, s jövője sem.
Simon József iskolaigazgató és Illés István kuratóriumi elnök köszönetet mondott mindazoknak, akik segítséget nyújtottak az újlakiaknak ahhoz, hogy egy 60 éves álmot valóra váltsanak. Az ünnepséget Beregszászi Olga előadóművész énekével, Kaszás Imre színművész pedig versmondásával tette még emlékezetesebbé. De megható volt hallani Kádi Károly tanuló szavalatát is, aki mély átéléssel tolmácsolta Reményik Sándor Magyarnak lenni c. versét.
„Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehe-tetlen” (Széchenyi)
Hitből és szeretetből épült fel az iskola – fogalmazott az iskolaavató ünnepségen Wittner Mária. Hitből, hisz sokan hittek a sikerben, kitartottak, minden nehézséget, gáncsoskodást leküzdve tették a dolgukat. És ezt a kitartást látva kapcsolódtak a nemes kezdeményezéshez a világ jóakaratú emberei. Miért? – tettük fel a kérdést.
Skripeczky István, Dunakeszi Önkormányzatának képviselője, a tiszaújlaki iskola egykori diákja.
– Engem személyes kötődések fűznek Tiszaújlakhoz, ehhez az iskolához. Itt tanultam meg írni és olvasni magyarul. A szülői házunk itt volt ötven méterre. Apám Tiszaújlakon volt kántortanító 25 éven át… Amikor meghallottam, hogy milyen állapotok uralkodnak itt, rögtön léptem. Mert önkormányzati képviselőként tudom, mit jelent iskolát építeni. Dunakeszin is építünk, de ott az állam támogatja… Ez az iskola a világ magyarságának összefogásával épült éveken keresztül… Menet közben rájöttem egy fontos dologra: egy nemes cél érdekében – s van-e nemesebb templom és iskola építésénél? –, ha hiteles emberek vezetik, akkor biztosan visszhangra találnak a felhívások. Mellénk is sokan mellénk álltak, művészek, énekesek. Köztük a szintén tiszaújlaki származású Edvin Marton, vagy a népszerű magyarországi előadóművészek közül Tolcsvay Béla, Varga Miklós, Nagy Feró, de ott volt 56-os Wittner Mária meg sokan-sokan mások. Jótékonysági koncerteket, árveréseket szerveztünk. Így több tízmillió forintot tudtunk átadni. És a családom is a nemes ügy mellé állt: a lányom készíttette el az ajtókat, én a bejárati kaput, most a játszóteret szeretnénk felszerelni, hogy igazán otthon érezzék magukat itt a nebulók. Cser Lajos barátom az ablakokat finanszírozta. Ő egyébként vállalkozó, turista utakat szervezett Magyarországról (mintegy hat alkalommal), s az utasok által befizetett összeget – a benzinköltségen kívül – átadta az iskolának. Persze ehhez a tiszaújlaki vendégfogadók is hozzájárultak, hisz ingyen látták vendégül a dunakeszieket. Ez tehát közös munka, egy sikertörténet, amely az összefogásról szól. Mert ahogy Széchenyi is fogalmazott: „Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen”.
– Miért tartotta fontosnak Beregszászi Olga, hogy két út – Amerika és Ausztrália – között a szegény kis Kárpátalján részt vegyen egy itteni közösség iskolájának avatásán?
– Nagyon boldog voltam már akkor is, amikor meghívtak fellépni Budapesten arra a jótékonysági koncertre, melynek bevételével az újlaki iskola építését támogattuk. Fontos számomra, mert a szívem mindig Kárpátaljához húz. És fontosnak tartottam azt is, hogy az avatóünnepségre eljöjjek, mert itt csoda történt. Azt a kitartást, erőt és akaratot, amit az iskolaépítők a munka során, és az ünnepségen résztvevők – zuhogó esőben kitartottak végig – tanúsítottak, ezt a csodát, amit itt, Kárpátalján művelnek az emberek, ezt a példamutatást úgy éreztem, személyesen kell megköszönni, kezet fogni velük, s dalaimmal megajándékozni őket, s általuk minden kárpátaljai magyart. Isten áldjon mindannyiunkat!
Kovács Erzsébet


Forrás: Kárpátinfo hetilap