Az anyanyelv segít

Ajtaja előtt mindig végeláthatatlan sorok kígyóznak. Sok esetben olyan embereken is segít, akik már végigjártak minden instanciát és mégsem találják a betegségük kulcsát. Akiről szó van, Szentimrey Zoltán ungvári ideggyógyász, aki eklatánsan példázza, hogy magyar anyanyelvű emberként is sikeres lehet valaki Ukrajnában.

– Szüleim fejében meg sem fordult, hogy orosz vagy ukrán nyelvű iskolába írassanak engem és a nővéremet. 1968-ban végeztem az Ungvári Zalka Máté Középiskolában aranyéremmel. Soha egy percig sem bántam meg, sőt. Éppen pénteken volt a negyvenéves osztálytalálkozónk. Jó volt beszélgetni első tanítónőmmel, Samudovszki Évával. Tizennégyen jöttek el az egykori társaim közül és nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy mindnyájan vitték valamire az életben.

– Felsőfokú tanulmányai során sohasem adódtak nyelvi nehézségei?

– Mivel éremmel végeztem, csak egy felvételi vizsgát kellett tennem. De akkor sem lett volna gond, ha ez nem így van, mivel irodalmi szinten beszéltem az oroszt, melyet ötödik osztálytól intenzíven tanultunk. Az ukrán nyelvet pedig önszorgalomból sajátítottam el a kilencvenes években. Hisz a kórlapok, a hivatalos okmányok kitöltéséhez, nem vitás, tudni kell az államnyelvet. De úgy gondolom, hogy az alapismereteket mindenkinek anyanyelvén kell megszereznie. Az én szakmámban a pontos diagnózis felállításához különösen fontos, hogy a beteg azon a nyelven sorolja fel panaszait, melyen tökéletesen beszél. Az ideggyógyászatban ugyanis minden árnyalatnyi apróságnak jelentősége van. Nem mindegy, hogy a páciens émelyeg vagy hányingere van-e. Ezért vagyok helyzeti előnyben, ha magyar betegeket kell kikérdeznem.

– Fiai örökölték a magyar nyelv szeretetét?

– A most harmincéves András fiam, aki végzettségét tekintve történész, csak azért járt orosz iskolába, mert abban az időben a tanintézetek helyhez kötöttek voltak. Mivel a város Sahta lakónegyedében volt a lakásunk, a 4. számú iskolába irányítottak bennünket. Otthon azonban kizárólag magyarul beszéltem a gyerekeimmel. Árpád fiam öt éve fejezte be az én egykori alma materemet, vagyis a ma már Dayka Gábor középiskolát, és idén végzett a közgazdasági karon.

– Ha jól tudom, már unokája is van.

– András fiamnak köszönhetően van egy hároméves unokám. Annamáriát most készülünk beadni a magyar nyelvű óvodai csoportba, bár már most is tisztán beszéli a nyelvet.

– Származott valaha bármilyen hátránya nemzetiségéből?

– 57 éves vagyok, de egyetlenegyszer sem éreztem úgy, hogy nemzetiségem, anyanyelvem terhet jelentene, sőt, számos esetben segített. Például egyetemi éveim alatt tolmácskodtam, sok évfolyamtársammal szemben hozzáfértem a magyar szakirodalomhoz. Kapcsolatban állok a Debreceni, és a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel, ami továbbképzésem szempontjából sem mellékes. Könnyebben ment annak idején a latin is. Számomra csak pluszt jelentett magyarságom. Meggyőződésem, téved, aki azt hiszi, hogy az előrejutás záloga az ukrán nyelvű oktatásban rejlik.

Magyar Tímea

Forrás: az igazi Kárpáti Igaz Szó